Húú, Gabboka, lesz gondod Zsombival, fogja ám csábítani a lányokat rendesen!
Amint írtam már, dilemmázok itt egy-két dolgon, ami a következő:
Munkahelyem épp most van megszűnőben, jelenleg irodavezetőként dolgozom, 20 embernek koordinálom a munkáját, és az igazgatót helyettesítem teljes jogkörűen, ha nincs jelen. Ez egy költségvetési intézmény, amit jogutódként egy Kht. fog tovább üzemeltetni. Mivel védett vagyok át kell venniük, s ezzel nincs is gond, mert nagyon számítanak rám.
Igen ám, de nagy nyilvánosságot nyert a tény, h útban a második gyermek, és hát áprilisnál tovább nem számíthatnak a munkámra. Már kaptam olyan megjegyzést, hogy mennyien és milyen igazgatói munkakörökre ajánlottak, de hát sajnos ez most ugyebár nem megy a terhesség miatt.
Nagyon rosszul érzem magam, mert tudom, hogy most ez az átalakulás nekem nagy lehetőségeket hozott volna, és tudom, hogy ha előrébb léptem volna, akkor a családi kassza is bizony jobban érezte volna magát. Az számomra biztos, hogy a jelenlegi pozíciómnak megfelelő munkát nem fogok kapni (igaz, a pénzem nem csökkenhet).
Viszont ott van mellette az, hogy a babánk terv szerint jött, vártuk, próbálkoztunk már pár hónapja, hisz mint már írtam, amikorra a fiam suliba megy, mindenképpen szerettem volna otthon maradni vele. Nem jó az, ha reggel 7-kor leteszem a suli elé, és fél6-kor férjem vagy én valahonnan felszedjük… S három rosszaságot szeretnénk.
A bajom most az, hogy iszonyú erős bennem a bánat, hogy pont most jön a lehetőség a kiugrásra, de közben tisztában vagyok vele, hogy a család mindennél fontosabb kell, hogy legyen. Tudom, hogy a baba megérzi, hogy most így érzek, és próbálom legyőzni ezt a hülye karrier dolgot, hisz ez már egy egyértelmű szituáció. Döntési helyzetben nem vagyok, aminek nagyon örülök, hiszen elképzelhető, hogy ha vártam volna még 1-2 évet, esetleg addig húzom, amíg nem lehet kistesó…
Nagyon azon vagyok, hogy elmegyek egy 4D-s ultrahangra, mert ha meglátom a mi kis Pocaklakónkat, biztos úrrá lesz rajtam az anyai ösztön, de ezt most oly nehéz magához téríteni…
No, sok voltam, szval ez az én nagy terhem most, remélem nem fárasztottalak vele Titeket nagyon.
Hali, Vali