Babdorka! Kicsit ki kell, hogy ábrándítsalak: a sok vizsgálat nem miattunk van... Az állam a gyereket félti, nem minket... Szóval, mi maradunk ott, ahol betegként voltunk. Az egész hajcihő, védőnőzés, körzeti orvosozás csak azért van, hogy ne tudjuk elhanygolni, bántani, éheztetni stb. a kis jövevényt...
Vicces, morbid és zavarba ejtő, de ha belegondolsz, sztem igazat adsz nekem....
Egyébként mi is jól vagyunk. A 12. hét betöltésével nekem minden parám és rosszullétem elmúlt. Valami nagyon felnőtt érzés köt a gyerekhez. Egyrészt csak Ádámnak tudom hívni, semmi Ádika, Babucika, vagy ilyesmi. Vsz azért, merthogy érzem, egy önálló lénnyel ven dolgom.
Kaptam egy nagyon jó könyvet:
Rüdiger Dahlke, Margit Dahlke, Volker Zahn: Út az életbe - A születés teljessége
Várandósságról és szülésről holisztikus szemmel.
Ez az, ami nekem eddig hiányzott. Aki szintén kedveli a holisztikus és természethez közelítő gondolkodást, olvassa el!
Megyek is, belevetem magamat...