Moni,
én a szülés utáni napokban tobzódtam a szénhidrátokban (Soosoo sorstárstól kaptam marcipánt, Ancsi hozott eszméletlen finom dobostortát, páromtól előre rendeltem pizzát

) ANNYIRA jóóóóóóó volt

Nálad is magas volt a cukor, vagy más miatt volt a diéta?
Tinu,
"a szoptatástól olvadnak a kilók" elmélet nálam mítosz maradt

Dócinál ott követtem el a hibát, hogy tartottam magam a "szoptatás alatt mindent lehet enni"-elvhez, és jól felszedtem 8-at a szülés alatt ledobott 13 kilóból. Amit aztán szép lassan le kellett adnom, de ehhez elég volt annyi, hogy kiiktattam a napi 1,5l mézes teát, és a csokibevitelt napi 1-2 kis kockára redukáltam

Marcinál ugye a cukordiéta miatt eleve nem híztam annyit, és szülés után néhány szénhidrátnap kivételével, ami a lelkemnek kellett, odafigyeltem, hogy normálisan, kiegyensúlyozottan egyek (ebbe is bőven belefért az édesség, csak mértékkel), és így most újra a Dóci előtti versenysúlyomon vagyok, ami 58kg

Nem mondom, hogy lehetne még ebből is faragni, de őszintén szólva annyira imádok enni, hogy nem éri meg
Sírni hagyás: mint profi szőrösszívű, sírni hagyó hadd figyelmeztesselek, hogy nagyon figyelj oda rá, hogy csak és pontosan annyit hagyd sírni, amennyit a te lelked kibír! Ha bent mélyen úgy érzed, hogy nem tudod elviselni, akkor ne hagyd még nyüszögni se, mert szerintem rosszabb, ha konstans lelkiismeretfurdalásban élsz, mint az, ha Tünde csak a kezedben marad meg
Leni,
én is így voltam: nagyon könnyű szülés után Marcinál mindig figyelmeztettem magam, hogy készüljek arra, hogy nem megy ilyen gyorsan, szépen stb.

Aztán gyorsabban és szebben ment

Drukk, hogy nálad is így legyen!!!
Zsan,
de akkor mentek Irországba, csak később?
Mona Lisa és relax: én kétszer voltam kiváncsiságból, jól is esett meg érdekelt is, hogy a hipnoterápiát hogyan alkalmazza Bálint Sándor a várandósságra. Az is nagyon érdekes és jó volt, hogy az egyéni terápia helyetti csoportmunka számomra mennyivel mélyebbé tette a módosult tudatállapot-élményt. A mosoly-gyakorlat viszont nekem is furcsa volt kicsit, mert nem tudtam közben elszakadni attól a kettősségtől, hogy nem csak belülről jön a mosoly, hanem kívülről is, utasításra
v