Macs,
mer te mindig magaddal cipeled legalább az egyik gyereked

Olvastam, hogy jártál vérszíváson, nagyon durva

Nemcsak magával a szabállyal van baj (bár UTÁLOM a bürokratikus f@szságokat), hanem a hangnemmel is
Curse,
mivel feminista volnék (NEM összetévesztendő a nősténysovinisztával), elég extrém véleményem van a családon belüli munkamegosztásról

Én sosem gondoltam, hogy az én kizárólagos vagy fő feladatom lenne a házimunka meg a gyerek, csak azért, mert a társadalmi sztereotípia ezt elvárja tőlem. Nyilván most, hogy én vagyok többet itthon, én csinálok többet a házimunkából, de párom maximálisan besegít (mosogat, tereget, főz, amit csak kell), hozzá kell tennem, a munkája miatt hatványozottan többet van itthon, mint más férj
A gyerekről is mindig az volt a véleményem, hogy ha már a gyártásnál ott tudnak lenni, akkor tessék besegíteni akkor is, amikor már nyűglődő-üvöltő (de nagyon gyakran édes-mosolygós) csomagként megjelennek a családi mindennapokban.
Tudom, hogy ez sok férfi számára ilyen vagy olyan okból nem természetes (mert nem tudnak mit kezdeni egy ekkora babával, mert gyakran félnek, vagy mert úgy gondolják, nem az ő "dolguk" stb). De gyakran - legalábbis a környezetemben ezt látom - egyszerűen nem fogják fel, hogy az ember lánya nem a tökeit vakargatja otthon, hanem bizony a háztartás a gyerek mellett NAGYON kemény fizikai és lelki meló, és egy "normál" 8 órás állással szemben nem lehet egyszerűen fájrontot hirdetni, hazamenni, és ledögleni, ill. nem csinálni, ha épp nincs kedvünk.
Őszinte leszek: hogy mi lesz nálatok, ahhoz szerintem ketten kelletek, de alapvetően a te döntésed: ha azt mondod, hogy jobb a békesség, és csinálod tovább a házimunkát meg a gyerek körüli dolgokat, akkor a párod hozzá fog szokni, és LEHET, hogy változnak később a dolgok, de valószínűbb, hogy nem (szüleim hagyományos szerepfelosztásában pl. azt látom, hogy anyám nagyon frusztrált, apám viszont boldogan önmegvalósít és éli világát, és néha ökölbe szorul a talpam... de páromnál, ahol hasonlóan hagyományosan gondolkodnak a férfi-női dolgokról, az eredmény egy nagyon boldog házasság lett, szóval mindkettőre van példa!). Ha tehát elfogadod, beletörődsz, és vállalod ezt a szerepet, akkor ez nem feltétlenül rossz.
Vagy felvállalhatod a konfliktust, és elkezdheted rávezetni, hogy ez így nem jó, ő is vegyen részt az Adél körüli teendőkben, és NEM csak akkor, amikor kedve-fáradtsága épp engedi

Itt sem kell ajtóstul a házba rontani, lehet finoman: nem tudom, ki írta, hogy a párja akkor értette meg, hogy mit jelent a gyerek, amikor otthon maradt pár órára egyedül a kicsivel, de nagyon igaza volt, elmondás alapján senki nem hiszi el.
Nálunk pl. januárban megbeszéltük, hogy februártól férjem itthoni munkanapja a hétfő, ilyenkor visszavonul és dolgozik, viszont cserében enyém a péntek (most is dolgozom

), ilyenkor délutánig ő van a gyerekekkel, én visszavonulok, és csak szoptatni bújok elő. Te is kérhetnél majd később heti fix. néhány óra szabadidőt, amikor ő vigyáz a lányotokra, te pedig elmész, vagy otthon maradsz, de azzal foglalkozol, amivel akarsz!
Hú ez hosszú lett, bocs.
v