Zuzi, Lilirózát még csak bírom éjjel, de mostanában valahogy Isti is legalább 1x felkelt, és a kettő éjjelre azért már sok, dehát épp neked panaszkodom erről
de úgy nem gáz, ha reggel hagynak mindketten sokáig henyélni, Isti ma 9kor kelt, a kiscsajjal meg együtt alszom (most nem tudok kétóránként kimenni érte, behozni, megszoptatni, megböfiztetni, visszavinni, főleg hogy én is bealszom a szopik alatt - ergo majd akkor fog éjjel a szobájában aludni, ha már hosszabb időt is kibír - ill. nappal), ő meg fél 9-kor keltett kajához, úgyhogy úri dolgom volt!
a reggelek is jók, eddig egész jól összekoordinálom a gyerekeket meg magamat, de persze úgy, hogy házimunka minimális szinten, munka meg semmi

(ezt még nem tudom, hogy lesz jövő héttől

) aztán még minden nap van vki segítség (nagyapó, dédi, tesóm v anyum), aki pár órára eljön és leviszi Istit a játszóra, azalatt rendet rakok, mosok, varratot szedek, vagy beájulok a lányom mellé az ágyba
aztán ha csak lehet, Istizek, a csajszi meg vagy rajtam alszik, vagy az ágyban, de inkább rajtam

és mondókázunk, mesélek, Isti autót tologat, én szoptatok, szóval amúgy lájtosan témázgatunk együtt
aztán délután ha hazajön a párom, ő is rengeteget segít, bevásárol, mellkasán altatja a lányát, fürdeti velem a gyerekeket, ha kell böfiztet, tereget, vacsit csinál, szóval igazán kiveszi a részét mindenből. csak azt tudnám, miért érzem még így is úgy magam a nap végén, mint egy lyukas zokni
