Hú, mire végigolvastam

Félek, hogy én is össze-vissza leszek, mert bennem is mindenféle érzés kavarog a reformokkal, a választhatósággal, a körzetességgel és úgy általában mindennel (éljen douglas adams

) kapcsolatban.
először is: szerintem amiről Zsan beszél, az nem pánikkeltés, hanem nagyon is valóságos és releváns kérdések

SAJNOS... Mert igaz az, hogy a dokik júli 1-ig látnak (nagyjából) tisztán, utána viszont még senki sem tudja, hogy mi lesz, és a reform... hmmmm, hogy is írjam szépen... "sebességét" és kiszámíthatóságát elnézve minden lehetséges, és az ellentettje is, és mindkét változatra (választhatóság/behívhatóság ill. szülj az ügyeletesnél, vazze!) ugyanannyi az esély.
LEHET, hogy valahol fent már mindent tudnak, és az igazság odaát van, de jó magyar szokás szerint senki nem mond semmit azoknak, akiket ez igazából érint.
És azt is megértem, hogy a legtöbb doki erről nem szeret beszélni, amolyan majd csak lesz valahogy alapon...
De én pl. sokkal jobb szeretnék a terhesség elején-közben felkészülni az ilyesfajta gondokra, mert szerintem sokkal rosszabb struccpolitikát folytatni, és csak ott helyben szembesülni azzal, hogy ja, a dokim mégsem jöhet be, hopp, itt egy hentes... inkább edzem előre a lábizmaimat, hogy adott esetben jól seggbe rugdossam.
Ami engem személy szerint nagyon zavar ebben, hogy már megint SENKI nem vette figyelembe, hogy a kismamák helyzete borzasztóan speciális:
1. a terhesség egy nagyon egyedi állapot, ami szerintem a lelket éppúgy felkavarja, mint a testet, és nagyon sérülékenyek vagyunk mindannyian.
2. sokan orvoshoz és/vagy kórházhoz kötődünk (én is), és tesszük ezt már 9 HÓNAPpal a szülés ELŐTT, tehát egy "jólirányzott" változtatás adott esetben teljesen felforgathatja a lelki békét... és ez, mint tudjuk, főleg az anyának és a babának nem jó, és még a szülésnek sem tesz jót. Tudom, hogy annak idején régesrégen a mammutok árnyékában is meg tudtak szülni a nők, de én már elkorcsosultam.
3. Felháborítónak tartom, hogy emberek feje fölött egyszerűen bezárják a szülészetet, és sarkítva a helyzetet vajúdó nőket rugdosnak ki, hogy keressenek maguknak másik bokrot
4. JÓ MEGOLDÁS szerintem egyes-egyedül az lenne, ha bármilyen változtatásnak min. 9hós kifutási ideje lenne, hogy egy nő, egy pár már úgy KÉSZÜLHESSEN a babára, hogy tudja, mire számíthat. És SENKI nem mondja nekem, hogy ez kivitelezhetetlen!!!!
És sok mostani új topiktársat elnézve, akik alól kiszervezték a szülészetet, úgy érzem, hogy még örülhetünk, mert legalább a szentimrés helyünk elég biztos.
A körzetességgel kapcsolatban borzasztó lelki csatát vívok magammal, mert ugyanúgy az óvoda jutott eszembe, mint engem jelenleg foglalkoztató kérdés: hogy szép és jó, hogy mindenki oda mehet óvodába, ahová szeretne, de [bocs] kurvára nem örülnék, ha egy nemkörzetes gyereket preferálnának Dóci előtt
És ha nagyon őszinte akarok lenni, szarnám le magasról, hogy az anyuka 5 állásban dolgozik éjjel-nappal, és ez az egyetlen hely, ahová a gyerekét adni akarja... de én nagyon önző vagyok... szóval rá kellett jönnöm, az altruizmusom csak elméletben működik igazán jól...
Fogalmam sincs, hogy szüléssel kapcsolatban mik is lennének az érzéseim, ezt itt ugrom.
A választhatóságról még mindig ugyanaz a véleményem, mindenki csinálja azt, ami neki jó. Ebben annyifélék vagyunk, és annyira nincs igaz út, hogy nem is megyek bele.
Zsan,
imádlak és nem estem pánikba
Gigi,
tanulj a tapasztalttól: ha nem akarod, hogy gratuláljanak, ne csinálj vonalzót. Ha csinálsz vonalzót, ne szólj be, ha gratulálnak

És ha megnyugtat, én elvből senkinek nem gratulálok a 12. hét előtt, viszont drukkolok
