sziasztok,
nem szimpátia virraszt velem valaki????
már rájöttem, h lehet, h azért van ez az egész, mert napközben Levi üli meg a gépet, én meg már függő vagyok, és ilyenkor adom be magamnak az aktuális net-adagom!
De sajnos ma éjjel az történt, h Igi kettőkor felkelt, és épp engem akart, és legalább fél órát nem tudott elaludni, és nekem ennyi idő bőven elég, h ne tudjak már viszaaludni.
szóval, kettő óta nyomom...mondjuk 10 és 2 között aludtam, de akkor is.
tesó projekt:
na, most aztán tényleg nincs nálam a Bölcsek Köve, szóval semmi sem tuti.
De van tapasztalatom. Kettő is. Enyim meg Levié. Egyik sem tökéletes.
enyim:
tesóim 10, 15, 17 évvel fiatalabbak, én gyakorlatilag egyke vagyok annak minden jó és rossz oldalával.
Jó oldalát valszeg mindenki el tudja képzelni. Rossz pl, h mikor esett az eső, EGYEDÜL játszottam a rengeteg játékom között, én nagyon nagyon szerettem volna vkit magam mellett, és irigyeltem a barátnőimet, mert mindnek volt testvére.
Én a tesóimnak inkább a második anyjuk lettem (ha egyáltalán az, mert valamelyiknek még az sem) és ez nem olyan szórakoztató. Ma sem tudok kilépni ebből a szerepből...
Másik rossz oldala, h nem tanit meg az egykeség a kooperációra, együttműködésre, alkalmazkodásra. Eszeveszettül nehéz volt nekem ilyen szempontból tiniként, és még most is. Nagyon nehezen alkalmazkodom. Persze ez is személyfüggő, de biztos sokat segitett volna, ha kiskoromban meg kell osztanom a csokimat vkivel...
Levi példája:
náluk 3 év a korkülönbség, és nagyon rossz testvérekké lettek. Én ezt elsősorban a szülői nevelés kudarcaként fogom fel, valszeg jól elszúrtak egy csomó mindent, amire ma már RJ minden fórumon figyelmeztet...
szóval, két dologban voltam biztos:
se nagy korkülönbség, se a bűvös 3 év, mert pszichóból azt tanultam a 3 év NAGYON DURVA (és ez Leviéknél bejött, sőt Levi unokatesójáéknál is, aki maga mondta, h azért lett 1,5 év a két fia között, mert nem akarta, h olyan rossz legyen a viszony köztük, mint közte és a húga között). Tehát ettől rettegtem...
Első szülésem után másfél évembe telt mig a tesóra egyáltalán gondolni mertem, de akkor meg úgy megijedtem, h JÁJ, minnyá itt a 3 év, h azonnal teherbe estem...
és én is azt szerettem volna, h ha velünk vmi lesz, akkor a tesók mindenbe segitsék majd egymást, nem úgy mint nálunk...
most meg hogy már itt a kapuban a harmadik gyermek, én is sokszor gondolok arra, h hűűűűűűűűűű, de ráértünk volna erre még...
hiszen még csak 32 éves vagyok...hová sietek???
viszont a jó oldala:
3 év múlva szabadulok, akkor majd bepótolok mindent Levivel...eljárunk moziba, inni, őőő...

meg mit is még??? asszem mást neeeeem...
és Levi most már tök örül annak, fiatalon apává tettem, mert neki elég idős volt az apukája, szóval már azt tervezgeti, h eljár majd a fiúkkal sörözni...
de ennek már semmi köze a tesós korkülönbséghez.
Ja és még vmi: h az ember ép pszichével átvészelje a kis korkülönbséges bulit megbizható segitségre van szüksége.Enélkül véleményem szerint nem megy...sajnos...
de majd a fiaim fizetik a mentálhigiéniés kezelésemet.