És most elmesélem a tegnap estét, bocs, hosszú lesz. Úgy kezdődött, hogy nem találta a petefészkeimet. Hát, legutóbb még ott voltak, és nem emlékszem, hogy azóta elrabolt volna valami UFO, hogy kiműtse őket. Meg ha egy csepp esze van, nem az enyéimre pályázik…

Na mindegy. Végül persze megtalálta, aztán közölte, hogy most se várjak a múltkorinál nagyobb eredményt. Ez elég volt ahhoz, hogy az agyam teljesen ledermedjen, ültem ott, mint egy hülye. Tényleg nemtom, mit gondolhat rólam, de mikor nem emlékeztem, hogy mennyi Clostylbegit van még otthon, és a férjecskémnek kellett megmondania, hogy 5 szem, akkor közölte Dévai a férjemmel, hogy „Jó, hogy itt van, mesterem, valakinek rendet is kell tartania…”, vagy valami ilyesmit, amitől kicsiuram teljesen megdicsőült fejet vágott, én viszont még mélyebbre süppedtem a bambaságomban.
Jó, mesélem a lényeget. Szóval megkérdezte, hogy jó lesz-e megint a Merional+Fostimon. Mondtuk, az a múltkor se nagyon vált be, és ha van jobb, akkor azt kérjük, akkor is, ha drágább, és hogy a lehetséges drágábbtól várható-e jobb eredmény. Az ilyen kérdéseket utálja, és közölte, nem tudja. Mostanra viszont megtanultam dekódolni a válaszait. Nem=nem, nem tudom=lehetséges. Kereken megmondtuk, hogy a jobb gyógyszert kérjük, mindegy, mibe kerül. (Ez kicsit elhamarkodott kijelentés volt, de erre csak a patikában jöttünk rá, mikor a nő beütötte az árat…) Szóval felírt a Merional+Clostylbegit mellé egy lovakra méretezett adag Gonal-F-et, de kábé olyan arccal, mintha a fogát húznák.

Csütörtökön kezdem, pénteken már mennem is kell UH-ra, nemtom, egy adagtól mit lehet várni, a lényeg, hogy ő tudja.
Amúgy a Merional tényleg nagyon olcsó lett, de az 1 (azaz egy) Gonalért majdnem 30 ezer HuF-ot hagytunk ott, mondta is a Zuram, úgy szúrjam, mintha szarvasgombát ennék

Ha ebből 10-et kell venni, eléggé le fogunk gatyásodni a végére…