Igen, ezen én is gondolkoztam a vonalzó lelki életén. Anno nem tudtam, mit írjak, így a legkorábbi dátumot mondtam meg neki, azaz a 14-ét, ami jövő hét csütörtök. Ehhez képest először 16-át mondott a doki, majd átlagoltunk, és kineveztük a 15ét. De én nem vagyok egy vonalzó frissítgető fajta (pl. már átszámítottuk a terhességemet, és ma vagyok 39+0), mert tök mindegy, mi van rajta, Ádi akkor jön, amikor óhajt. Szülésznő szerint nem lesz meg 16-a előtt. Mondta ezt múlthéten. Kíváncsi vok, holnap mit mond.
És hogy mit érzek? Hát, érzem, hogy ez már a vége. Egyrészt testileg egyre rosszabb. Érzem a túlsúlyt, ha megyek, plusz minden evés után légszomj, és kiver a víz (helyhiány), lábam, kezem pufi. A fejem még nem, állítólag, az az utolsó jel. A hasam lent van, de már vagy 3 hete, és nekem nem segített a légzésben.
Mondjuk én egész jól viseltem eddig, mert csak 1 hete kelek fel esti pisire. Ádival átálltunk váltott műszakra: ha én ébren, ő alig moccan, ha én pihizek, alszom, akkor ő mocorog. Én nem ébredek rá fel, de az éjjeli pisikor mindig olyan csálén áll a hasam, hogy röhögnöm kell. Aludni mondjuk már csak egy pózban tudok, de szerencsére a kedvencem maradt meg! (jobb oldalon, magzatpóz, alátámasztott pocival).
Na, és a fájások. Hát, vannak. Nem tudom, ezek már azok-e. Menzesz jellegűek, de nem egyértelmű, nem fentről indul (előkészítőn aszonták, fentről indul, és végighúzódik a szülési fájás a méhen), és nem tart sokáig egy-egy fájás, nincs bennük ritmus.
Az antiszociális érzéseim egyre erősebbek. Nem szeretek már elmenni itthonról. Ha elmegyek, viszek tena betétet, hogy ha elmegy a víz, akkor csak egy wc-t kelljen keresnem, és ne egyből csurom mindenesen induljak a kórház felé, vagy haza, és még hívjam Apát is.
És persze tök elképzelhetetlen, hogy gyerekem lesz, mindeféle félelmeim vannak, hogy hogyan nem lesz mégsem...

És az is furcsa, hogy szeretni fogom...
De ezeket nem akartam mondani, hogy egyrészt ne izguljatok előre, másrészt, hogy ne körözzetek 4 órás eltűnés miatt
Ja, Zsuzsi! A kilók már engem sem érdekelnek. Oylan kevés öröm jut így a végére, legalább had együk azt, amit kívánunk.