Kedves Idike!
Nem sorrendben válaszolok, nem baj? Azzal kezdem, hogy "Magyarország jó hely"-e. Hogy az lenne, azzal pillanatnyilag én sem értek egyet, kb. hasonló okokból, mint te (leszámítva Kovács László "tisztességes" politikusságáról vallott nézeted. Én ebben az országban tisztességes politikust nemigen tudnék említeni. Kovácsot sem tartom annak, ugyebár legutóbb is pert vesztett, mert rágalmazott... - de ez a politikai topik témája inkább). Ja, igen, és szerintem P.Ildit félreértettétek, õ nem az a fajta, aki "dögöljön meg a szomszéd tehene is" gondolkodású lenne. Egyszerûen csak nem szereti azt az oldalt, amelyiket ti szeretitek, viszont sajnos ti a jelek szerint jellemhibának - vagy minek - tartjátok, ha valaki nem baloldali. Ezen a szokásotokon változtatni kéne. Mi, nembalos érvelõk sosem bántottunk titeket(!), amiért balosok vagytok. El kéne fogadni, hogy nem vagyunk egyformák.
Visszatérve a "jó hely" témához: nekem az az egyik legfõbb problémám Magyarországgal, hogy egyrészt a hatalom helybõl ellenség (bárki is az), tehát a törvényeket be-nem-tartani nálunk szinte divat, elfogadott viselkedés. Tehát tisztességtelenek vagyunk, mindannyian - tisztelet a kevés kivételnek.
Amellett valóban egy depresszióra hajlamos nép vagyunk. Van egy elképzelésem, hogy miért. Persze lehet, hogy rossul látom, hangsúlyozom, ez csak az én "amatõr" elgondolásom: Egyrészt örökké konfliktusban állunk sajátmagunkkal. Van egy értékrend (északról, mondjuk a németektõl), amit az eszével mindenki magáénak érez, de van hozzá egy temperamentumunk (hozott anyag), ami esetleg ezt az értékrendet megvalósítani nehezen hagyja. Sajnos. Amellett a családok nagy része sok szempontból vegyes, tehát örök konfliktusok helyszíne. Ezt - tudom ugyan, hogy nem szereted ha általánosítok, de valamilyen szintû általánosítás nélkül elég nehéz véleményt alkotni - látom sok családban. Ennek egyik oka, hogy a társadalom szerkezete egyrészt valamikor már kialakult, de aztán felfordult, másrészt nagyon sok nemzetiség (sváb, szláv, magyar, zsidó, stb.) él együtt, különbözõ életstílus gyökereit hordozva. Egy családon belül általában többféle szemlélet, életstílus is megtalálható, és ez sokszor meghasonláshoz vezet. Amellett viszont állítólag ennek köszönhetünk sok kiemelkedõ tehetséget is. Sõt Angliában nekem sokan azt mondták (angolok), hogy a magyarokat szépnek tartják, és biztos azért szépek meg tehetségesek, mert "kevert nép"
... Hát, lehet, nem tudom.
Mindezek mellett a folyamatos "megszállt ország" lét, azaz saját kiszolgáltatottságunk megélése már sok generáció óta szintén egy általános rossz közérzethez vezetett.
Tehát itt tényleg elég nehéz jókedvûnek és pozitívnak lenni. Ez volt az egyik nagy tapasztalata angliai fél évemnek. Aztán azóta is folyamatosan érzem.
Az általánosításról: te is egyes(!) eseteket hozol fel! Nézd csak meg a példáidat!
A francia mûveltségen se a mai átlag-franciákat értem, hanem a francia kultúrát, és annak képviselõit.
Az ismeretségi körödbõl felhozott példa pedig nekem azért sántít, mert a jelek szerint te egy(!) meglehetõsen értelmiségi családról beszélsz. Ha az én példám nem jó arra, hogy általánosítsunk, akkor a tiéd sem, hisz legalább olyan egyedi.
Hogy a fiatalokkal mi bajom? Hát, errõl egész tanulmányt lehetne írni. Sokan meg is tették. De most nem foglalnám itt össze a könyveiket. Egyik kedvenc könyvem például Christopher Lasch: Az önimádat társadalma.
Amellett készült az a bizonyos tanulmány is, amelynek a neve (három betû) már napok óta nem jut az eszembe, de talán így is tudod, melyikre gondolok. Nos, az sem sok jóval kecsegtet...
Hogy a tévét bámuló, csipszet majszoló, kólát vedelõ fiatalok nagy számban fordulnak elõ, az sajnos tény. Nem a fiatalok fiatalságával van bajom (tehát nem öregedtem meg korán), hanem ezzel az életformával. Komoly társadalomtudósok készítenek tanulmányokat errõl a sajnálatos, de kétségtelenül meglévõ társadalmi jelenségrõl, úgyhogy kissé fura, ha te nem hiszed, hogy ez van.
Hogy a szülõk tehetnének ellene - az nagyon igaz. De sajnos egyre kevesebb szülõ tesz ellene. Pedig ez volna az egyetlen megoldás. A média és a tévé szerintem méreg a gyerekek számára (is) - persze nem a BBC-s gyerekmûsorok, azokkal semmi bajom - és a szülõk mégis hagyják, hogy ezt a mérget szívják a gyerekeik. Szerintem ez a Nyugat legnagyobb problémája. És most már a miénk is.