Na most Szilvi bealudt, úgyhogy addig írok...
Az anyás korszak:
Nálunk nem volt olyan kemény az anyás korszak mint amit Lorca leírt. Persze volt hogy ott kellett hagynom Zsuzsát másra, és sírt mikor elmentem. Ez kb 6-7 hónaposan kezdődött, és ez valóban egybeesett azzal amikor megtanult mászni. Ez állítólag valami beépített fejlődési szakasz, önvédelem, hogy amikor a gyerek már TUD eltávolodni az anyjától, akkor nem akar, ezzel biztosítván hogy a mászni tudó gyerek nem tűnik el valahol a bozótban (evolúciós távlatból nézve), hanem ottmarad az anyja körül.
Nálunk Zsuzsa sose volt féltékeny ha David megölelt, megcsókolt. Ha odajött hozzánk, akkor magunk közé vettük egy "family hug"-ba.
Egyébként mi pont ebben az időszakban vettünk fel babysittert Zsuzsa mellé, lehet ez is bejátszott. Akkor még David itthonról dolgozott, csak tanítani ment el, tehát az apjával is nagyon sokat volt Zsuzsa. Anyukámhoz is rendszeresen jártunk, bár messze nem olyan gyakran, mint most. És volt babysittere, akihez heteken át, fokozatosan szoktattuk, de őt is nagyon szerette. Persze, sírt ha látta hogy én elmegyek (és én mindig elköszöntem tőle, hogy ne az legyen, hogy egyszer csak felnéz és nem vagyok ott), de azt mondták nekem, hogy nem volt vigasztalhatatlan, 1-2 percet sírt csak.
És persze olyan is volt, hogy még David se tudta megvigasztalni (Szilvit v Zsuzsát), pedig aztán ő a babaringatás nagymestere. Ez is ilyen idős korban kezdődött, anyás lett mindkét gyerek. Davidet látom néha bántja, bár most azt mondja, nem bántja, hanem bosszantja, hogy üvölt a gyerek és nem tud vele mit kezdeni, mert anya kell neki... De hát ez van... és van amikor engem bosszant fel úgy valamelyikük, hogy csak ő tudja lenyugtatni, mert éppen aktuálisan higgadtabb. De szerintem nagyon-nagyon sokat számít, hogy ő napi szinten foglalkozik velük, ringat, öltöztet, tisztába rak, etet, és rendszeresen van egyedül egyikkel-másikkal. Néha még a kettővel együtt is.
No mindegy, egy szó mint száz, nem biztos hogy olyan szinten lesz féltékeny illetve anyás a gyerek mint ahogy Lorca leírta, ez lutri. De amivel rá lehet segíteni az az, hogy szokjon a gyerek mást is, az apját, nagyszülőket, bárkit aki stabilan része tud lenni az életének, hogy ne az legyen, hogy tényleg nincs tapasztalata hogy milyen mással lenni mint az anyjával, és ezért esik teljesen kétségbe mikor anyukának ott kell hagyni őt valamiért. EZért jó még az anyás korszak előtt máshoz is szoktatni.
Barbi:
Bocs, akkor tényleg félreértettelek!

Az meg tényleg bosszantó ha valaki nem úgy kezeli a gyereket ahogy szeretnéd. A gyerek jelzéseit pedig igenis meg kell tanulni... legyen az szó vagy gesztus. Persze az anyuka mindig helyzetelőnyt fog élvezni ilyen téren.
Timó:
Kövérség témában csak azt tudom mondani, hogy az agyfejlődés szempontjából a kövér csecsemő a jó!

Majd totyogó korában illetve azután vékonyabb lesz, de addig nagyon is jó ha duci.
És szerintem nem vagy rossza anya mert nem jelzett a bébiőr... nálunk pl nincs egyáltalán, és van hogy csukott ajtó mögött alszik Szilvi, és én is csak arra ébredek hogy már sír. Ez abból a szempontból nem jó, hogy akkor felébred és lehet hogy kicsit hosszasabb visszaaltatni, viszont ha egy szobában vagyunk, vagy egy ágyban, akkor képes felébreszteni és ébrentartani a mocorgásával, forgolódásával, mert állandóan ficereg. És szerintem volt hogy megszoptattam mert azt hittem éhes, de aztán láttam hogy ugyanolyan hangosan ficergett és nem ébredt fel rá, hanem visszaaludt. Szóval ha külön vagyunk, akkor nem ébredek rá annyiszor, ő meg elvan szopi nélkül is.
Nanica:
Ezt Zsuzsa és Szilvi is csinálták, megerősíthetem, hogy megtanult valamit aztán utána hetekig nem csinálta újra. Vagy sosem. Pl Zsuzsának volt egy olyan korszaka, hogy huhogott mint a bagoly, kb ilyen idős volt mint Szilvi. És aztán egyszer csak abbahagyta és sose csinálta újra. Pedig olyan aranyos volt!

Szilvi is tud forogni mindkét irányból, de most hetek óta csak oldalra forog, max hasról hátra billen ha hasra rakom.
Gyerekjelzések (pl száj a kézben):
Sztem a száj a kézben csak újszülött korban jelzi az éhséget, most már úgy látom Szilvi akkor tömi a kezét ha játszani akar vele. Szabályosan szopja az ujját, de pl önnyugtatásnak eszébe se jut (akkor el van foglalva a nyafizással) és ha éhes akkor is inkább nyafizik vagy sír, és fordítja oldalra a fejét nyitott szájjal. De szerintem ezt is csak azért csinálja, mert ÉN megtanultam hogy ez tuti azt jelenti hogy éhes, és Ő meg azt tanulta meg, hogy erre a jelre tuti kap kaját.
Ági:
Én maximálisan megértelek hogy a gyerek mellé kell saját, felnőtt élet is. Szerintem emiatt nem vagy rossz anya, sőt. Felmérted hogy neked mire van szükséged, és megoldottátok. Így Boldinak is egy kiegyensúlyozottabb anyuka jut, ami nagyon-nagyon fontos.
Na felébredt Szilvi, ennyire tellett...