Sziasztok!
Ma délután voltunk a Kodály téri játszón,ahol is jól felhúztam magam.
Leírom a sztorit.Aztán jöhet a kövezés...
Békésen homokozom a lányommal.Megjön két anyuka egy-egy gyerkőccel.(Kb. egy másfél éves kislány és egy kb 2 éves kisfiú)
Teljesen pozitív hozzáállással barátságosan fogadtuk őket.
A gyerekek mint a sáskák rávetették magukat Hanna játékaira és a frissen épített tortájába másztak bele minden kérlelés,könyörgés,figyelemelterelés,csereajánlat ellenére.
Amiket persze én eszközöltem,mert ők csak bambán nézték a próbálkozásokat.(Hanna persze védte ami az övé,és mérges lett.Én is egy idő után)
Egyszer elhangzott egy vérszegény:ne bántsd a kislány tortáját mondat,nulla eredménnyel.Elhúzta a kezét és hagyta a következő másodpercben folytatni.
A három gyerek már majdnem egymásnak esett(én folyamatosan nyomtam:hogy Hanna add kölcsön neki ezt-v azt lécci..)
Már kínomban,tehetetlenségemben röhögtem,hogy mért nem fogja meg az aktuális anyuka az aktuális gyerekét és szereli le vmivel.
Menet közben csak előkerültek a saját játékaik is,mint kiderült voltak...!!
A kissrác Hannára kezdte szórni a homokot...
Hannát kimenekítettem a homokozón kívül,de a kis sáskák ott is teljes nyugalommal jöttek a tortát szétrontani stb..)Semmi rászólás.
Aztán a kissrác egy váratlan mozdulattal a szöszi kislány fejére öntötte az egészet...
Ezt már nagy nehezen észrevették,hogy jajj x.y.-ka hányszor!!!!!! mondtam,hogy nem szabad a másik fejére önteni a homokot.(hát ez az!Mindig hagyja?És mindig ráönti?És így még sokszor el is fogja mondani...)
Erre kislány anyukája:ó semmi baj,ezt a legkönnyebb megoldani,semmiség az egész..(egy jó kis szemgyulladás miegyéb?)
Aztán nagy nehezen arrébbmentek.Ha nem mentek volna én mentem volna.
Előtte még vmi nevelési elvekről csevegtek amit frissen olvasott egyikük egy könyvben,jó hangosan nekem szánva...
Te jó ég,mi lehetett abban a könyvben!
A röhej az egészben az,hogy én tudom-mindkét oldalt-milyen egy kétéves és milyen egy nagyobb.
Amikor Hanna volt kicsi ő is kis sáska volt néha,de megértettem,hogy a nagyobbaknak fontos a kis produktumuk.Arrébvittem,megoldottuk.
Most is én vigyem arréb a gyerekemet???
Nyugtassatok meg,hogy nem mindenki így gondolkozik mint a két anyuci.Falra lehet mászni ettől a kínos liberalizmustól.Türelempróbáló.
Na majd rájönnek,csak késő ne legyen...
Üdv.:Edit