Nagyon szuper az összes újabb fotó!!!

:)
Mindenki isteni csinos a talis képeken, látszik hogy jól éreztétek magatokat mindannyian!

:)
Era!
GRATULÁLOK, Beatrice nagyon szép és valóban ügyes csajszika!!!

:) HURRÁ!, csak így tovább!

:)
Viranka!
Amikor ebben az életszakaszban voltak a gyerkőcök, én leginkább kerültem az olyan helyzeteket, amik belesodorhattak volna egy-egy ilyen kellemetlen szituációba...

:)
Pl. Attilával megbeszéltük, hogy nem eröltetjük mindenáron hogy éppen akkor és ott dumcsizzunk hosszasan, kimerítően, elhatároztuk hogy inkább majd amikor lefekszenek aludni (délben vagy este) akkor folytatjuk és kitárgyaljuk alaposan amit elkezdtünk.

:)
Ha lent találkoztunk össze valakivel séta közben, beszédbe elegyedtünk és esetleg valamelyikük nem bírta tovább 5 percnél, akkor gyorsan elköszöntem és tovább indultunk.

:)
A játszótéren is akkor váltok egy-két szót más Mamikkal, ha pl. a hintáknál éppen odaül valamelyik gyerkőcünk mellé az övé, vagy éppen a csúszda lábánál összefutunk, de hosszasan semmi esetre sem lehetséges beszélgetés - hiszen (egyelőre) 3 felé futkosok és figyelek, így pedig nem igazán tudok belemélyedni egy komolyabb eszmefuttatásba...

:)
Sokan a régebbi ismerőseim közül (akiknek nincsenek kisgyerekeik, vagy esetleg csak egy nagyobb tini) nem értik miért nem szeretem ha telefonon hívnak.
Tutira rosszkor csörren a készülék - mert vagy éppen meseolvasás van, vagy esznek, pelcsi csere van, fürdetés, altatás, bevásárlunk, haladunk át az úttesten, játszótéren vagyunk, netán éppen házimunka közben...
Szóval előnyben részesítem az SMS-t, e-mailt, MSN-t, társalgót, fórumokat mindenképpen - azt gondolom igazán kevés olyan téma van, ami nem várhatna egy keveset.
Érdekes módon amikor az internet előtt a laptopnál ücsörgök, az égvilágon semelyik gyerkőcünket nem zavarja, nyugodtan játszanak tovább, mintha mi sem történt volna...

:)
Nagy előnye az online kapcsolatnak, hogy akkor válaszolok, amikor valóban optimális, amikor ráérek odafigyelni az adott témára, stb.
Még olyanra emlékszem, hogy amikor néha halaszthatatlan dolgot szerettünk volna megbeszélni Attilával (mert éppen indulnia kellett és nem ért rá estig várni a téma) akkor odaadtam a gyerekeknek olyan játékokat, amikkel nem mindennap játszanak és éppen ezért különleges volt számukra, így egy ideig szépen elfoglalták magukat ezekkel.

:)
Nálunk több kg mindenfél játék gyűlt össze az évek során, annyi hogy a 3 régebben említett dobozba nem is férnek már el.
Szóval ketté válogattam és az egyik felét eltettem olyan helyre, ahol nem férnek hozzá, a másik fele pedig elöl van éjjel-nappal.

:) Főként a Megabloks építőkockák, az IKEA-s favonatok mindenféle típusú fasínekkel, a habtapi lapok, bábok, stb. - mert ezeket mindig lehet bővíteni, újabb darabokat vásárolni hozzájuk és igazán jó időtöltés ezekkel játszani.
A plüssök és mindenféle egyéb nem annyira kreatív játék az ami el van rakva és alkalomadtán választhatnak belőle - ilyenkor annyira örülnek neki, mintha vadonat újak lennének, akár mintha aznap vettük volna.

:)
A lényeg, hogy szerintem idővel úgyis kinövik azt, hogy kisajátítsanak bennünket és hagynak majd szóhoz jutni bővebben is... Addig is kitartás, most Ők a legeslegfontosabbak!!!

:)
Miléna!
Jó ötlet, az én MSN-címem:
cseresznye-cseresznye@hotmail.hu
Vadvirág