Jóest,
Arwen, eddig nem akartam írni, mert az aktuális felfogással ellentétes, de hátha... Szóval az én nagyfiam 9 éve pontosan ilyen borzasztó sírós, hasfájós baba volt. Szopizott rendesen, tejem is volt, de nem tudtunk vele mit kezdeni. 10 naposan érkezhettünk haza, pénteken, és hétfőig egy rémálom volt a napom/éjjelem. Akkor megjelent drága nagymamám megnézni a dédunokát, és ő mondta, hogy az én apukám is ilyen nagyon hasfájós volt 50 éve, stb. Egyszómintszáz, menesztettem a páromat azonnal a gyógyszertárba édesköményért. Még a mama felügyelete mellett megfőztem a teát belőle (kb. 1 dl vizet felforralsz, és beledobsz 10-15 szem édesköményt, pár pillanatig hagyod forrni, aztán leszűröd, és üvegbe vele) A gyerkő üvegébe minden nap kb. 50 ml teát tettem, este több mint a felét kiöntöttem, DE: a pár kortytól, amit megivott AZONNAL érezhetően megindult a pocija /rátettem a kezem/ a szelek -ahogy mama mondta- segítséget kaptak, durrogott a pelus rendesen, de sose többé nem volt fájdalmas üvöltés. Féltem én, hogy nem fog szopizni, de számolásztam, és egyszerre max 10 kortyot adtam neki. Kitapasztaltam, hogy mikor kell. És a fiam 6 hetes korától átaludta az éjszakát (és 13 hós koráig szopizott, akkor is én választottam el, magam miatt). Biztos nem csak ettől, de ha fájt volna a hasa, akkor tutira nem tudta volna. Szóval, tudom én -most már- hogy a víz/tea lemossa a védőréteget a bél belső feléről, meg cumizavar (lehet pohárból itatni, nagyon ügyesek ilyenkor a gyerkők - én is csak kényelemből cumisüvegeztem, sokszor az üveg tetejét használtam pohárnak) de akkor nálunk életet mentett az édesköménytea. A nagylányomnál is alkalmaztam, de csak 1-2 alkalommal, ő nem volt hasfájós, a picurkánál szintúgy. Állítólag a fiúk a hasfájósabbak. Ezt is nagyim mondta, akinek 4 gyerkője volt, és olyan igazi nagyanyó (volt

) Hát, rád bízom, mihez kezdesz az én tapasztalatommal, ráadásul nem is feltétlenül mindenható, nálunk nagyon bevált.)
Ja, és mégvalami. Amikor nekem fáj a hasam, képtelen vagyok háton feküdni, gondolom így vannak ezzel a babák is. Csak ők nem tudnak elfordulni (Fibi gratula az új tudományhoz

) Én ezért amikor feszelgős korszakukban voltak, oldalt fektettem őket. Főleg Lorci és Beni szeretett így aludni. Megtámasztva elől-hátul, és szunya, mert akkor valahogy jobb a pocaknak. És a fájós pocakjukra -mert azért volt hasfájás, csak nem olyan kezelhetetlenül nagy- a kezemet rá szoktam tenni, és a melegtől valahogy megnyugodtak, és éreztem, hogy a kis belük hogyan mozog, és amikor már nem mocorgott annyira, akkor kisimult a dolog. Jobbulást az apróságnak, neked pihenést.
Votiv

, képzeld, újfajta levezetést találtam magamnak. Minden este (kivéve mikor nem

) elmegyek bicajozni egy kört. Szeretem, viszem a gyerkőket is (min3at), aztán mikor ők unják, akkor visszaadom aptyuknak, és mék egy jót rodeózni a kertek alatt. Fújja a szél a hajam, pezsegnek az izmaim, és megint 18-20 éves vagyok, akinek még nincs jogsija, és MINDENHOVA bicajjal közlekedett. Olyan jóóóóó....
Familia Kft

én is így voltam vele, és tényleg benne élek. De azért jó ez így, csak találd meg te is a saját módszeredet. Olyan békesség árad belőled, az írásaidból, meglesz az.
Neet, kacsacsaládnak üdvözlet.

És majd mesélj a mai ifjakról, mert nálad (is) keresem a kulcsot a (majdani nagy)fiamhoz. De most még félre a melót, élvezd a szünetet amíg teheted.
Vica, neked már annyiszor akartam írni, hogy a fiad az avatarodban egyszerűen tökéletes (és gondolom nem csak az avatarban). Annyira formás kiskölyök, hogy rajzolni sem lehetne szebbet. A csíkján pedig olyan huncut, a szeme sem áll jól. Tényleg ilyen csintalanka?
Na, elég volt mára belőlem, bocsi
