Indi,

üdv a klubban, Ábel hihetetlen hisztikre képes

meg ha fel akarod emelni, akkor elengedi magát, mint egy rongybaba meg hogy inkább a fpldön fetreng, semmint feladja elveit, szóval móka
viszont beköszöntött apázós korszak - szabin volt apja és sokat volt velünk, úgyhogy Ábel folyamatosan apa-apa-apázott, én meg mehettem a fenébe (no jó, ez ígí sarkított, de mivel ilyen töménységben nem szokott vele lenni az apja, ő volt az attrakció)

és tökre másképp van velünk, nálam sztem sokkal több mindent megenged magának
Monisáról vki vmit tud?
produktum-dologhoz: szerintem a gyerke produktum valahol
nekem a kedvenc idézetem (vagy egyik kedvenc) ez a dologra vonatkozóan:
Mindenkinek, aki meghal, hagynia kell maga után valamit, mondta a nagyapám. Gyereket vagy könyvet, festményt, házat vagy egy falat, amelyet felépített, egy pár cipőt, amit csinált. Vagy egy kertet, amelyet beültetett. Valamit, amit a kezünk megérintett, hogy a lekünknek legyen hová költöznie a halálunk után, hogy ha az emberek egy fára vagy egy virágra néznek, amit mi ültettünk - minket lássanak abban. Egyre megy, mit csináltunk, csak az a lényeges, hogy ha valamihez hozzányúlunk, azt változtassuk meg úgy, hogy ránk emlékeztessen akkor is, ha már levettük róla a kezünket. A hozzányúlás módjában különbözik az igazi kertész attól, aki csak nyírja füvet. A fűnyíró tevékenysége olyan, mintha soha nem is lett volna, a kertész egy életen át jelen van a munkájában.
Ray Bradbury: Fahrenheit 451
meg ugye nem attól lesz produktum a jó értelemben a gyerök mondjuk, hogy ráakaszkodunk meg mártírkodunk, hogy na megszültem és a legjobbat akarom neki, ha belepusztul is, hanem hogy (ha már a hosszú gondolkodás utáni nagy gondolatoknál tartunk

), ha mi boldogságra törekszünk és mi magunk is boldogok vagyunk (vmi ilyesmi

)
Tinu,
talán az lenne jó,ha mindenkinek el kéne végezni vmi alapot, aztán szakosodni, de ne 5-10 év után (a képzéseken úgyis el kell gondolkodni sok szak esetében, mert vmi idejét múlt, felesleges stb)
vagy csak ha mindenkiről lehetne tudni, hogy mi is és mire vállalkozik és utána, ha nem tudja a problémát megoldani, ő irányítana tovább
igazából módszerekben kinek a pap, kinek a papné (bár tényleg inkább a tudatos, hideg, nem érdeklődős pszichókhoz volt eddig szerencsém illetve klinikai pszochókhoz, akik meg Xanax meg Rivotril gyogyókra esküsznek; nem tudom, biztos vkinek már csak az segít - és itt most nem az időszakos nyugtatásra gondolok mondjuk gyász miatt; meg Lux Elvira néni is vmi hasonlóra panaszkodott,mármint hogy túl sok az ész meg a ráció, ott is, ahol nem kéne)
és pl önbizalom-tréningekről, life-coachingról mit gondolsz? van, amikor nem végzett pszichók csinálják ezeket - no de pl egy önbizalom-tréningnél nem is a feltárás stb a cél
nekem annyiban tetszik, ahova járok, hogy "szabad", tehát nem akarja tudományosan megfogalmazni,hogy nekem most mim van, hanem csak a jelenséggel vagy érzéssel szembesülök, illetve nem akar trükközve rávenni vmire,hogy mondjam ki (apjok jár pszichóhoz és többször fordult elő, hogy röhögve mondta a fickónak, hog yigen, ő pontosan tudja, hogy azoknak az irányított kérdéseknek a mentén enki most mit is kéne kimondania; ez sztem elég gyakori pszchológusoknál ha a beteg maga is olvas pszichológiai tárgyú könyveket, nem? meg főleg, hogy pl apjok értelmileg intelligens, érzelmileg viszont egy csecsemő, és ezen egyelőre nem tud a bácsi segíteni neki, az én néninmnél meg miután egy-két session alatt kijött volna vmi egyértelműen, apjok sebesen talpalt vissza a racionalitás mezejére - és nagyon lassan történik ott vmi, ami nem baj, mert neki biztos erre van szüksége, már ha egyáltalán csinálni fogja majd...)
bocs az offért, tökre kíváncsi vagyok, mert pl ez a coaching-dolog is tök divatoks most
