Társalgó főoldal » Szülészetek, kórházak » Szent Imre kórház azaz a Tétényi - Ikea szoba &eacut

Votiv,
persze hogy normális dolog! ezért is kérdeztem tegnap, hogy mire vágysz még az életben? és remélem, elmult a blues hangulatod (a produktumos hsz-t inkább Rylie-ra reagáltam, mert nem értettem igazán, amit ö irt erröl)

Zsan,
hova adtad be a jelentkezésedet?

Indi,
érezni a soraidon, hogy feltöltödtél a Balcsin

Curse,
ühüm-ühüm

Szrek,
már hiányoltalak

na már nem tudok értelmeset irni (bár eddig se nagyon sikerült ), asszem lelépek...

Soosoo-Kata, köszi az utánfutós tippet! és mit fogsz dolgozni, ha visszatérsz? jól emléxem, hogy sinológus vagy?

Curse, szerintem igazad van, az anyaság és a karrier vagy-vagy dolog. Még úgy is, hogy én dolgozom, tehát a "karrierem" nem tört derékba a gyerekszüléstől, még kettőtől se. De ez persze nem az a karrier, ami gyerekek nélkül lehetne, de az meg (most) kit érdekel? A jövőre nézve meg tudom, hogy innentől (ill. megfoganásától) kezdve a gyerek a legfontosabb, tehát ha nem létkérdés, akkor nem fogok olyan munkát választani, ami siker-pénz-csillogás, ha ez a gyerekek rovására megy. Dehát ez a nőknél biológiailag kódolt Az más, hogy ha már kirepültek, lehet hogy akkor fogok nekilátni csak igazán az önmegvalósításnak (akik meg addig dolgoztak, azok meg a gyerekszülésnek, ma már nem ritka 40en túl szülni...)
tényleg, volt szó róla, hogy Te is visszamész dolgozni. Most hogy álltok ezzel?

Adri, Anett,
még az jutott eszembe, hogy megvan nekem BB mélcime is, ha kéritek (régi a névjegy, nem tudom, hogy él e még ez a cim). Nekem anno ugy sikerült BS-hez bejutnom, hogy irtam neki egy szép levelet, és ö azt válaszolta, hogy szeretne velem találkozni, én meg ezzel felhivtam a magánrendelöt ip-ért. Amugy "csak ugy" nem kaptam volna ip-t, (mert elvileg nem vállalt már akkor - 3 éve - sem ujakat), de igy volt mire hivatkoznom.

Tudtam én, hogy nem kellett vón elküldeni azt a bekezdést, főleg, hogy az előzményeket nem olvastam el teljesen. És Rylie, pont azért írtam, hogy olyan banális, triviális, elcsépelt a gyerkőket emlegetni, mint főmű: dehát ha azok! (nekem, büszke vagyok még csomó dolgora (és ugyanannyira nem) de mindig azt mondom, ha két életem lenne, az elsőt így élném, a másodikat inkább sokáig egyedül, de olyan 40 körül akkor is kellene egy társ, és pár gyerkő). Mint tudjuk, a legigazabb dolgok a legtriviálisabbak.(újabb közhely ) És azt is gondoltam (kicsit), hogy Vot, te nem materiális dolgokat összegzel, ezért döngettem a nyitott kapukat . És Indi, tényleg nagyon szubjektívan ítélünk, és nem volt egyáltalán zavaros (pl. nekem)

Pont ma beszélgettem a hajászommal (aki egy igazi divatcica, felületességgel megáldva), hogy nekem mennyire más fontos, mint neki. Mégis vannak metszeteink, amik mentén jól megvagyunk (gyerkők csoporttársak, szegről-végről rokon). Én nem szeretnék olyan lenni mint ő, és vicaverza. És ez így kerek.

Na, eldugulok, mielőtt még újabb sültségeket hordozok halomba.
Bocsi.

Indi , képzeld, Lorcinak is olyan akarata lett, hogy a két nagy csak les. És kis karvaly, ha valami nem úgy van, mint ő szeretné.
És az a hörgősfulladásoskutyafüle most már menjen a csudába.

Fibi, amit el szeretnék még érni, ahhoz nagyon sokat kell dolgoznom magamon de már rajta vagyok a dolgon. épp ma mondta 1 barátom, hogy szerinte nagyon bátor dolog, ha valaki így neki mer állni az életén/problémáin dolgozni, mert a legtöbb ember nem szánja rá magát, jó az úgy ahogy van. ez azért jól esett
de fárasztó is, hogy lelkileg hegyeket mozgatok meg, és kőkeményen szembenézek a dolgaimmal, és próbáljak változtatni/változni, hogy előrébb tudjak lépni. viszont megéri, már most jobban érzem magam a bőrömben, kevesebb a félelmem, több az energiám, tisztábban látok dolgokat, tudok miből erőt meríteni és tudom táplálni a családomat. (nálunk én vagyok az egyetlen energiaforrás, és a hátamon kell vigyem az egész családot+még ott a munkám, ami baromi fárasztó fizikailag és érzelmileg is, ráadásul Isti még duplájára nehezít mindent...) de azért muszáj magamon kezdeni mindent, mert ha én jól vagyok, a gyerekeim is jól vannak. Ha én nem vagyok jól, a gyerekeim se...

Indi,
üdv a klubban, Ábel hihetetlen hisztikre képes meg ha fel akarod emelni, akkor elengedi magát, mint egy rongybaba meg hogy inkább a fpldön fetreng, semmint feladja elveit, szóval móka
viszont beköszöntött apázós korszak - szabin volt apja és sokat volt velünk, úgyhogy Ábel folyamatosan apa-apa-apázott, én meg mehettem a fenébe (no jó, ez ígí sarkított, de mivel ilyen töménységben nem szokott vele lenni az apja, ő volt az attrakció) és tökre másképp van velünk, nálam sztem sokkal több mindent megenged magának

Monisáról vki vmit tud?

produktum-dologhoz: szerintem a gyerke produktum valahol
nekem a kedvenc idézetem (vagy egyik kedvenc) ez a dologra vonatkozóan:

Mindenkinek, aki meghal, hagynia kell maga után valamit, mondta a nagyapám. Gyereket vagy könyvet, festményt, házat vagy egy falat, amelyet felépített, egy pár cipőt, amit csinált. Vagy egy kertet, amelyet beültetett. Valamit, amit a kezünk megérintett, hogy a lekünknek legyen hová költöznie a halálunk után, hogy ha az emberek egy fára vagy egy virágra néznek, amit mi ültettünk - minket lássanak abban. Egyre megy, mit csináltunk, csak az a lényeges, hogy ha valamihez hozzányúlunk, azt változtassuk meg úgy, hogy ránk emlékeztessen akkor is, ha már levettük róla a kezünket. A hozzányúlás módjában különbözik az igazi kertész attól, aki csak nyírja füvet. A fűnyíró tevékenysége olyan, mintha soha nem is lett volna, a kertész egy életen át jelen van a munkájában.
Ray Bradbury: Fahrenheit 451

meg ugye nem attól lesz produktum a jó értelemben a gyerök mondjuk, hogy ráakaszkodunk meg mártírkodunk, hogy na megszültem és a legjobbat akarom neki, ha belepusztul is, hanem hogy (ha már a hosszú gondolkodás utáni nagy gondolatoknál tartunk ), ha mi boldogságra törekszünk és mi magunk is boldogok vagyunk (vmi ilyesmi )

Tinu,
talán az lenne jó,ha mindenkinek el kéne végezni vmi alapot, aztán szakosodni, de ne 5-10 év után (a képzéseken úgyis el kell gondolkodni sok szak esetében, mert vmi idejét múlt, felesleges stb)
vagy csak ha mindenkiről lehetne tudni, hogy mi is és mire vállalkozik és utána, ha nem tudja a problémát megoldani, ő irányítana tovább

igazából módszerekben kinek a pap, kinek a papné (bár tényleg inkább a tudatos, hideg, nem érdeklődős pszichókhoz volt eddig szerencsém illetve klinikai pszochókhoz, akik meg Xanax meg Rivotril gyogyókra esküsznek; nem tudom, biztos vkinek már csak az segít - és itt most nem az időszakos nyugtatásra gondolok mondjuk gyász miatt; meg Lux Elvira néni is vmi hasonlóra panaszkodott,mármint hogy túl sok az ész meg a ráció, ott is, ahol nem kéne)

és pl önbizalom-tréningekről, life-coachingról mit gondolsz? van, amikor nem végzett pszichók csinálják ezeket - no de pl egy önbizalom-tréningnél nem is a feltárás stb a cél

nekem annyiban tetszik, ahova járok, hogy "szabad", tehát nem akarja tudományosan megfogalmazni,hogy nekem most mim van, hanem csak a jelenséggel vagy érzéssel szembesülök, illetve nem akar trükközve rávenni vmire,hogy mondjam ki (apjok jár pszichóhoz és többször fordult elő, hogy röhögve mondta a fickónak, hog yigen, ő pontosan tudja, hogy azoknak az irányított kérdéseknek a mentén enki most mit is kéne kimondania; ez sztem elég gyakori pszchológusoknál ha a beteg maga is olvas pszichológiai tárgyú könyveket, nem? meg főleg, hogy pl apjok értelmileg intelligens, érzelmileg viszont egy csecsemő, és ezen egyelőre nem tud a bácsi segíteni neki, az én néninmnél meg miután egy-két session alatt kijött volna vmi egyértelműen, apjok sebesen talpalt vissza a racionalitás mezejére - és nagyon lassan történik ott vmi, ami nem baj, mert neki biztos erre van szüksége, már ha egyáltalán csinálni fogja majd...)
bocs az offért, tökre kíváncsi vagyok, mert pl ez a coaching-dolog is tök divatoks most

Fíbsz,
köszi

Jééé, Votiv, mi tökre egyidősek vagyunk!
Sugárzik az energia minden sorodból!
(Belőlem meg hiányzik, hiába majszoltam el fél tábla csokit, úh inkább megyek aludni. )

Még annyi, hogy olyan jókat írtok!!!

Szép jó reggelt mindenkinek!

http://www.elite.net/~runner/jennifers/gmorning.htm

Nektek is szép jóreggelt

hiányolom az oc nyelvű kszöntést...

a szuahélit is...ejnye....

Swahili Habari za asubuh

oc az melyik?

Nuk,
csajod édes
recepted nyami volt görög göngyölt gyönyör sütőzacskó milyen és honnan?

Oc, dél Fr-országi dialektus, főleg Périgord környékén, elég elterjedt


sütőzacsit, majd' minden nagyobb bótban, szuper-hiper-gigamarkatben kaphaccccc

értem,, úgy, hogy occitnae, úgy ösmerős volt, csak oc-ként nem esett le nem találtam külön rá, de egy ilyet igen : http://www.institutoccitan.com/images/s ... rd_hui.htm


sütőzacsit én még sose használtam - csak beledobálok mindent aztán jólvan vagy hogy müx?és jó?

Nektek is szééép jo reggelit

Szrek,
nagyon tetszett az idézet és a life coaching az is vmi önmegismerö cucc? mert Popper az egyik könyvében tök jol ir ezekröl a tréningekröl, hogy ez is már lassan divatszámba megy mostanság, stb.

Votiv,
na, pont ezért mertem megkérdezni, hogy mire vágysz, mert sejtettem, hogy ilyen szép választ kapok és tényleg bátor vagy, nem könnyü szembenézni olykor saját "dolgainkkal". de ez az alap a fejlödéshez, én is ezen dolgozok. (enélkül nem lehet pl másoknak igazi segitséget nyujtani, de ezzel nem mondok neked ujat )

Szrek: hát vannak olyan emberek, akik azzal hárítják az érzelmeiket és azon való munkát, hogy brilliáns elmével racionalizálnak. Velük tényleg iszonyú nehéz a munka. Aztán ha egyszer mégis hajlandóak beleereszkedni a helyzetbe és nem csak kívülről röhögnek rajta (ami mellesleg szintén egy hárítás), akkor aztán rájönnek, hogy lehet, hogy azok a pszichós kérdések mégsem olyan hülyeségek. Egyébként minden pszichónak úgy kéne működnie, amit leírtál és nem diagnózisokat gyártani, pszichiáterhez küldeni gyógyszerezés céljából stb. Sajna, akik pszichiátriai osztályon dolgoznak, vagy dolgoznak, hajlamosabbak erre, mert ott a pszichiáterek ezt várják el tőlük. Persze lehet helye a gyógyszernek is, de akkor is csak átmenetileg (ha lehet), és ha megvan hozzá az élethelyzetbeli ok. Tehát csakis segítségként használva és nem pszcihoterápia helyett. (Kivétel az olyan eseteket, ahol tényleg komolyabb pszichiátriai probléma van, mint mondjuk a szkizofrénia.)

Egyékbént most olvasom újra Poppernek a Lélek és gyógyítás c. könyvét. Tök jól elmagyarázza a pszichoterápia indikációit, lényegét szuper stílusban és a mindennapi emberek számára is érthetően. Ha valakinek van kedve, olvassa el, mert egy csomó félreértést tisztáz és olyan témák vannak benne, amikről itt is beszélgettünk.

Macs,
http://occitanet.free.fr/en/index.html
bon jorn!

Fíbsz,
én life coaching-ról először Feldmár Gábor pszichológusnál olvastam; ő mint pszichológus dolgozik USÁban, de úgy emlékszem, ő kicsit másképp használta a kifejezést, mint az elábbi hölgy: http://www.personalcoaching.hu/
(de majd azt az idézetet is megkeresem, hogy ne írjak marhaságot (bár a fickó meg annyira laza figura, érdekes, nekem néha túl meredek)

Szia Tinu!
life coachingos izét is nézd meg lécci - hm?
PP könyv érdekelne, majd rákeresek (melyik kiadó? mostani könyv?vagy rá tudok keresni neten?)

Szrek: ja, azt a life coachingot nem ismerem. Szerintem jópofák az önismereti tréningek. Ha olyan ember csinálja, aki egyébként jártas a feltáró terápiákban is, vagy legalábbis tudja, hol van a határ és nem mélyít bele a tréningen. Én is hasonlót csináltam az egyetemen, meg kamaszoknak, kiskamaszoknak (drogprevenció címszó alatt). Jól szocializálhat pszichoterápiára, vagy motivál tényleg az önismereti tevékenységre, ezáltal építi a személyiséget. Azért nem csinálnék csak ilyeneket egész életemben, mert nagyon zavarna egy idő után, hogy ott kell megállni, ahol kezdenek érdekessé válni a dolgok. De szívesen dolgoznék kamaszokkal (náluk úgyis kontraindikált a feltáró terápia) csoportban és mellette meg egyéni terápiákat vinni gyerekekkel, fiatal felnőttekkel. Álmodik a nyomor. Valszeg a következő 10 évemet a gyereknevelés fogja kitölteni. Ez egyben a karrier vs. gyerek témába is belefér.

e szívesen dolgoznék kamaszokkal (náluk úgyis kontraindikált a feltáró terápia)

Miért kontraindikált? Ez érdekel.

Szrek,
látom sikerült elfoglaljalak, így reggeltájt az occitan intézet filmje tetszett thx

Sütőzacsi pont úgy műxik, ahogy írtad. Anno anyám krumlit szeretett sütni benne...

nekem Popper Pétertől a kedvencem:" Részemről mondjunk mancsot!", illetve" Az Írás" és az "Istennel való sakkozás kockázata"

Szrek,
Feldmár Gábor nem véletlen F. András tesoja? ö meg Kanadában pszichomokus, érdekes töle van egy könyvünk, nagyon szeretem

És ha már pszichológiai téma, bár nem egészen a fenti témához kapcsolódik, de nagyon érdekes könyv: Benedek István: Aranyketrec c. könyve, igaz, ez nem a hétköznapi frusztrációkkal, élethelyzetekkel nehezebben boldoguló emberekről, hanem a klasszikus értelemben vett elmebajjal foglalkozik.
Nekem egyik kedvencem

Fíbsz,
de sőt olyannyira, hogy egy és ugyanaz - ideje kávézni bocsi de a lájf kócsing azért stimmel csak macera keresni a könyvében

Aranyketrecet én is sokat olvastam

Macs,
én is tenx

SZrek: Saxum kiadó, 2002.

Indi: a legfőbb ok az, hogy ők épp abban az életszakaszban vannak, mikor a legnagyobb megoldandó feladat a szülőktől való elszakadás (vagyis a felnőtté válás). Ez ellen dolgozik egy felnőttől való függő kapcsolat (vagyis egy hosszútávú terápia). Persze ha súlyos gond van (és nem "csak" a szokásos, normatív krízis, ami a kamaszkor érzelmi zűrzavarát tekintve általános), akkor szóbajön a hosszútáv is, de akkor is inkább támogató, énerősítő terápia, ami segít valahogy megkapaszkodni abban a zűrzavarban. A feltáró terápia felbontja a meglévő ellenállásokat, hogy egy új egyensúlyi helyzetet hozzon létre, és azt nem biztos, hogy elviselne egy amúgy is kaotikus belsejű kamasz. Ott inkább az építés a feladat, az meg nem a feltárásról, a múlt boncolgatásáról szól.

Szrek,

nekem Poppertöl a Lelkek és göröngyök va n meg, ha érdekel, szivesen kölcsönadom, ha legközelebb jöttök Ábellel játszani hozzánk

Fibi,
neked nagyon ajánlom PP-től a mancsos könyvet, ha még nem olvastad. Egészen elképesztően jó dolgokat ír a gyyerekek és az állatok viszonyáról, meg arról az időszakról, mikor a gyerekek ráébrednek, nem azonosak a z anyjukkal, ezzel egyidőben pedig nagyrészt elvesztik a "másképp látó "képességüket....

jut eszembe: Ti láttatok már Skombarát?

Szrek: megnéztem a linket. Engem személy szerint kiráz a hideg a business coachingtól, de ez biztos azért van, mert rettentően elfogult vagyok. A személyes véleményem, hogy egy csomó ember azért akarna elmenni egy önbizalomtréningre, mert olyan problémája van, amit eddig nem tudott megoldani és elég mélyen gyökerező. Szerintem nekik nem sok segítséget jelent egy ilyen tréning, mert épp arra lenne szükségük, hogy megértsék, honnan jön az önbizalomhiány (vagyis feltárásra). Persze lehet, hogy vannak olyanok, akiknek elég az is, ha nem az egész személyiségük alakulgat, hanem egy pici támaszt kapnak hozzá, hogy az életüket (legalább részben) megváltoztassák és akkor meg jó lehet. Én úgy vagyok vele, hogy a legtöbb tréning hatása nem túl tartós. Én is voltam pl. agykontrollon, és amíg az ember elkötelezett, és csinálja, biztos vagyok benne, hogy sok segítséget nyújthat. De az ember egy idő után felhagy vele, képtelen tartani azt az alapelvet, hogy pozitív gondolkodás - főként ha nagyobb érzelmi megrázkódtatás éri, és már vége is a hatásnak.
Na a lényeg, hogy én abban hiszek, hogy minél gyorsabb a (látszólagos) változás, annál kevésbé tartós. (Bár olvastam már ennek ellenkezőjét alátámasztó kutatást - igaz, amúgy kevés a kutatás a terápiák hatékonyságát illetően.) Mert annál kevesebb területét érinti a személyiségnek. Minél tovább szöszöl valaki magán, annál nagyobb a változás és tartósabb is. Persze van ésszerű határ, mert nem kell azért az embernek évtizedekre elköteleznie magát egy terápiára. Az már nem is egészséges szerintem. Meg nem is kell mindenkinek feldolgoznia a lehető legtöbb konfliktusát, mert nincs rá szüksége. Egy leendő pszichoterapeutának (mint nekem) viszont kell. MEgkérdeztem a múltkor az egyik tanáromat, hogy szerinte hány év terápia kell ahhoz, hogy el lehessen mondani, már végigrágtam magam a vakfoltjaimon. Már nem emlékszem pontosan, hogy hány évet mondott, de tudom, hogy megdöbbentem, mert sokkal több volt, mint amit én eddig jártam (ez egyéniben 2,5 év). Olyan 5 év körült mondott szerintem.

Macs,
úgy tűnik ez egy ilyen nap
próbáltam rákeresni a neten de nem értem a kérdésed - mi az hogy skombara?

én meg most gondban vagyok... holnap este nem lesz itthon Zsoló, és 6-7 után már elkél itt a segitség, mert Ábelt 8 felé altatom, B meg akkor szokott vacsizni, aztán fürdeni, stb. viszont a hugomat most nem szeretném megkérni h segitsen, mert burkoltan értésemre adta egyik nap, hogy nincs ideje ránk (keveset van együtt a párjával, stb, amit megértek) Van egy bébiszittyo, akit megismertünk az utcában, de nem tom h B elfogadná e idegentöl pl a kaját, stb. meg hogy van e értelme "ideszoktatni", ha elköltözünk? vagy oldjam meg egyedül valahogy? szerintetek?

Szrek,

hogy mi a skombara, kiderül a PP könyvből.... nagyon érdekes történet közepette (Részemről mondjunk mancsot)




Fibi,
ha úgy érzed, kell a segítség, akkor szittyó, de szerintem próbáld meg egyedül megoldani. Nem bizti, hogy mindig, minden élethelyzetben lesz segítséged és esetleg kis időbeli csúszással, de megoldhatónak látszik a dolog... Ha megbeszéled Bálinttal, hogy most Apa nincs itthon, ezért neki kell ügyes nagyfiúnak lenni, talán még inspirálja is.
Persze gondolom, épp elég fáradt vagy, az esti hadakozás nélkül is...

Fibi,
egyedül. Ilyen mindig lesz, h összegyűlnek a dolgok, és nem áll melletted senki, de megoldod, hidd el magadnak. Nekem a gondolat is erős, h egy idegen nő ott sertepertél, amikor a picikéimet teszem a kádba, ágyba, stb.

neet

Fibi: nehéz tanácsot adni, hiszen nem tom milyen két gyerekkel elbánni, bár néha Fannit egyedül is nehéz ágybavarázsolni. Bálint nem tud segiteni neked az esti folyamatokban, biztos örül, ha látja, hogy segit neked stb és ha feladata van az eltereli a nyügösségről is a figyelmét. Persze könnyü ezt mondani innen.... szóval, ha úgy érzed meg tudod oldani egyedül, akkor az tök jó, ha pedig nem akkor szittyó (nincs abban semmi rossz).....

Curse: dokinál végül nem voltunk, hivtam a dokinkat (háziorvos) és azt mondta, ha nem feltétlen szükséges, akkor ügyeletre ne vigyük. Azóta nagyiéknál van vidéken (hétfő reggel óta egyedül, mi ott voltunk vele vasárnap) és csütörtökre kaptunk időpontot a dokintól, aki majd beutal valahová. Meglátjuk mi lesz, mindenképpen akarok menni vele gégészetre, mert ez igy nem állapot.

Indi: nektek milyen tipusú köhögésetek volt? HOgy van Domicsek?
(bocs ha irtad, de csak az utcsó lapot engedi a beni gépem mindig átolvasni)

Deni: remélem nem baj, hogy este vittük a szajrét?

Johi

Neet: én bébiszittyó voltam évekig egy családnál, nagyon szerettem a dolgot és a gyerekek is tök gyorsan elfogadtak, igaz sose voltam idegen nekik, mert kollegám gyerekeiről volt szó.
Ami vicces, hogy évekig takaritottam is lakásokat (sajnos muszáj volt) és most pedig nagyon nem szeretnék takaritónőt beengedni a lakásomba és bizony nem is szivesen biznám másokra a gyerkőmet. Olyan fura ez, pedig jó bébiszitter voltam és a takaritásommal is meg voltak elégedve.

Mikor lenne Camponás tali vagy Kuszás?

Kicsit sikerült visszaolvasnom, kolleganőm gépén, ameddig elment ebédelni. hihi....

Neet: ez legalább jó, hir hogy más nem viheti el a babócámat, de nagyszülőket megjelölhetem, mint átvevő személy?

Votiv: étterem tök jól hangzik, jó lehetett nektek. Torta is rulez, hogy lett végül.

Macs: te szegény ez olyan nem jó, amikor az ember már ennyire készül a szülésre és még egy hetet mondanak neki. Minden esetre szép nagynak néz ki ez a Mirka baba.

Zsugyu: cran-c vagy urogint nem próbálod meg a hugyutifertőzésre? Azok nagyon jók. Tök jó, hogy mindenki gyógyult. Neked pedig gyors javulást, mert ez borzalmas, nekem is kijár belőle állandóan.

Jaj még akartam egy csomó minden, de jönnek a gépért....

Johi Tüdőgyulladásból kialakult obs. bronchitis a diagnózis. A köhögés hurutos, levegővétel nehézkes, szörcsögő.
Én elkövettem azt a hibát, hogy nem mutattam meg orvosnak, csak amikor már nagyon rosszul volt. Annyira féltem, hogy antibigyó lesz belőle, hgoy a végén persze nem úsztuk meg. Többé nem teszem - legalább lássa az orvos és mondja meg, mi a baj, utána még mindig dönthetek, hogy ilyen gyógyszer vagy olyan.

Én is voltam bébiszitter, sok-sok évig, midnenhol jó volt és szerettek. Én sem szeretnék egy idegent a gyerekem mellé.

Tinu Én is erre gondoltam, de persze ennyire pontosan nem fogalmaztam meg. Tetszik, mennyire világosan fogalmazol - mégha szakszövegről is van szó. És látod, miylen aranyosak vagyunk, nem hagyjuk, hogy hanyagold a szakmádat

Fibi Baba magadra köt, így szépen elviseli, míg te Bálinttal törődsz. Esti rituálét korábban kezd és máris megy minden szépen a maga útján. Szopi közben pedig majd remekül tudsz mesélni.

Szrek intellektuális hárító pasik szép számmal vannak ismerettségi körünkben - az egészen közeliben is

Leányok,

mivel lehet zsírkrétát eltávolítani a vakolt falról?

MAcs Én egy szalvétát/papírzsepit tennék rá és vasalóval leolvasztanám - bár a színe esetleg megmaradhat

Johi,


a súlyától nem rémülök meg, mert Fülest egy héttel a születése előtt 3800-nak saccolták, oszt 3300-al született...

a combija, majdnem 10 cm!!! asszem mindkét lány az apja magasságát örökölte...hmmmm..legfeljebb a kosaras srácokat hordják majd haza...


Indike,
javuljatok máááár!
nagyon sok +++++++-t hozzá, úgy szeretnék okosabbat írni, de sajna nem tudok... valami homeós nincs erre?

Izé.. nem vakolt, hanem meszelt..... idebent.... ráadásul színes mésszel...

Sziasztok!

Szeretnék bejelentkezni topictársnak, már jó rég olvasgatlak benneteket, de csak most regisztráltam. Nagyon szimpi a társaság itt, már readonly üzemmódban is, az egyetlen parám, hogy nem tudok majd lépést tartani veletek, de próbálkozom.

Most vagyok a 27. hétben és a Szt Imrében fogok szülni novemberben, Kocsis Éva a dokim, és Kondor Kata lesz a szülésznőm. Első gyerkőc, úgyhogy nekem minden új, most tanulok bele.

Kezdetnek kérdeznék kettőt:
1. A kórházban a kismama relaxon tulajdonképpen mi történik, hogy kell ezt elképzelni? És be kell jelentkezni, vagy csak úgy megjelenik az ember egyszercsak? Az előadásokra járogatunk, és megnézném ezt a relaxot is, de így látatlanba fura lenne csak beállítani.
2. Láttam, hogy eléggé otthon vagytok homeopátiás témában. Én eddig csak egyszer szedtem homeos cuccot (Stodalt), akkor végül antibio lett a vége, de most a gyerkőccel szeretnék kicsit jobban belefolyni a témába, de a körzeti gyerekdoki akihez tartozni fogunk nem hiszem, hogy nagyon pörög homeoban. Ilyenkor mit csinál újdonsült anyuka, ha majd szeretne gyereknek oltásoknál meg amikor kell homeos cuccokat adni? Kitanítja magát, és bízik benne, hogy doki nem harapja le a fejét, hogy magánakciózik a nagy tudomány mellett, vagy mindenképp keresni kell egy homeoban jobban otthon lévő gyerekorvost?
Most egyelőre ott tartok, hogy Kata felírta szüléshez, gyermekágyhoz milyen bogyókat szedjek majd, ez lesz a nagy beavatásom.

Köszi előre is minden infot! (Ja, és ha valaki tuti tippel, élménnyel, megosztandó infoval rendelkezik a dokimról és szülésznőmről, örülök ha írtok róluk! Eddig mindkettő nagyon szimpatikus, minden OK, de szülésben még zöldfülű vagyok ugyebár, úgyhogy minden érdekel. )

Szia Kattix! Lépést tartani nehéz, de sebaj, majd csak ahhoz szólsz hozzá, amire emlékszel, így van ez mindannyiunkkal

Kocsis Évával nagyon jó szülni - legalábbis a 4 gyerekes barátnőm szerint (az utolsó csak azért nem vele született, mert mire bement a szülésznő a szülőszobába, már kis is bújt a baba bele az apuka kezébe, az anyuka meg a falhoz támaszkodva állt közben De a többi vele született.

Nekem egy tanácsom van vele kapcsolatban saját élmények alapján: mindig alaposan készülj fel kérdésekből, mert ő magától nem osztja az észt és így bizony sok fontosról lemaradhatsz. Ha kérdezel, akkor viszotn alaposan válaszol. Nem egy buksisimogató típus

Homeo: hát kiokosítod magad, bizony, no meg a gyakorlott topiktársak segítenek.

Macs Hát igen, igazából ott követtem el a hibát, hogy csak általános homeós szereket kapott a picurka, ami többnyire bejön de most kevésnek bizonyult. Ha végre sikerülne valahogy elköltözni, én is mennék TI-hez, akkor lehetne okosan homeózni úgy, hogy közben azért az ő szakértő szeme is rajta lenne a babán.
Falfestékből nincs egy kis maradék ilyen estekre? Ha levasalnád a viaszt,a színt el lehetne vele tüntetni egyszerűen.

Indi: ja, én is kezdtem gondolkozni, hogy eddig milyen jó simán megúsztam, hogy nem került szóba a szakmám, most meg... De majd lecseng bizti. (Persze nem baj egyáltalán, ha valakit érdekel, csak nem akarok okostojás lenni.)
Nekem mindig ez a parám, amit írsz, hogy nem hallgatok az orvosra, vagy el se viszem, és utána meg... Remélem, meggyógyultok most már hamar!

indianyo: Szia! Már kismamaság előtt is nagyon szórakozott voltam, úgyhogy első alkalomra is kis cetlivel mentem a kérdésekkel, ezt a szokást azóta is tartom, meg közben én is felfedeztem, hogy amit nem kérdezek meg azt valószínűleg nem tudom meg, persze a legfontosabbakon kívül. Nekem egyébként nagyon bejön, hogy nem túl mézes-mázas, hanem kedves és nyugodt dokinéni.
Barátnőd 4. babája: hűha! Gyanítom az első babámnál nem pont így fog zajlani.

Macs,
imádom a mosolyod!
szent imrében minden gyerekt hosszú lábúnak titulálnak, mi felváltva ezen röhögtünk a tesómmal - az ő első lányánál ez még tök jól hangzott, Ábelnél viccesnek véltük, a második lányánálmeg már csak legyintettünk - biztos a klíma teszi (és a hosszú lábú első kislány bizony egyre kevéssé az mert ő meg mást hozott nagymamitól pl de ettől még lehet h ő is kosaras fiúkat fog hazahozni)
Ábelt szülés előtt a befektetéskor 4400gr-ra becsülték, akkor kicsit beijedtem, mire apjok mondta, hogy anyja 5 kg körül született - boldog voltam
előtte uh-n nem sokkal 3300-ra

végül kompromisszumosan 3850 g lett

szia Kattix!!!!

Fíbsz,
hajrá, fog menni és Bálint tökre fog segíteni!

Macs,
rajzolj oda vmi szépet komolyan

Johi, Indi,
naná, mi "bennfentesek" tudjuk, honnan fúj a szél. (Én is évekig au-pair és takarító-vasaló-stb személyzet voltam, MÉG emlékszem... )

És Johi, bölcsiben sztem bárkit megjelölhetsz, lehet tesó, barátnő is, akiben megbízom. De meg kell adnod az adatait (tel.szám, ez egyértelmű, és egyéb személyi adatok). Én végül nem adtam meg senkit, mert mindig én mentem érte eddig, de abba a kis füzetbe bármikor beírható sztem, meg megváltoztatható, h innentől kinek adhatják ki.

Macs: fal: mi nemsokkal a firkálások után festettünk, de nálatok ez most nem opció. Viszont lemosható festéket vettünk, nem a szocpol korszakból ismert béna-konyha-olajfesték, de mégis lemosható, már próbáltam, kakaót, és szín maradt, kakaó jött! Hajrá! Mirka nem semmi méretű, minek akar ez még bent maradni? Kívül tágasabb.
neet