Tatulány, drukkolok!
Még nem mentem vissza dolgozni, bár úgy volt, de aztán mégsem. Egyrészt ülőmunka, és azt vettem észre, hogy sokat nem bírok ülni, másrészt felhúzott a körzeti nőgyógyász (ő tart táppénzen). Még júliusban vittem egy papírt a dokimtól, hogy a 16. hétig táppénz jav., azóta voltam már nála, soha nem szólt semmit (szó szerint!), erre most rákezdi, hogy vigyek valami javaslatot, mert csak úgy tud táppénzen tartani, különben neki kell megvizsgálnia. Lobogtatom a papírt, hogy hát ez a 16. hétig szól. De az régi, vigyek újabbat. Akkor voltam a 13. héten, mit gondolt, július óta átugrottunk néhány hetet? Különben is IVF terhesség, ha egy szemernyit nem véreztem volna, akkor is veszélyeztetett lennék, minden gond nélkül táppénzen tarthatna. Vagy én tudok valamit rosszul? Biztos igaza van, a hüjje szabályok miatt kell, de hát eddig kb. ennyi volt a társalgásunk:
Doki: - Hogy van?
Én: - Köszönöm jól, már csak pecsételő vérzés volt.
(Mélységes kussban ülünk olyan jó 10 percig, amíg az asszisztensnő küzd a táppénzes papír kitöltésével, addig a doki a körmét nézegeti, szól a telefon, meg se rezdülnek, így mindjárt érthető, miért kerül egy teljes órába, míg időpontot tudok kérni - és csak időpontra lehet menni.)
Doki: - Aztán, ha kórházba kerül, legalább telefonáljon má' ide, mert akkor máshogy van a táppénz...
Én:
Jó, mi?
Bébé, az nem poci, ami nekem van, hanem hatalmas nagy pocak. Igen, nő, az utóbbi két hétben kezd ijesztő méreteket ölteni. Vennünk is kellett már egy kismamanadrágot, hát ne tudjátok meg. Legalább 20 nadrágot felpróbáltam, ott álltam elkeseredve a próbafülkében, derékig érő nadrágkupac mellett, már szóltam a Zuramnak, hogy menjünk innen egy sportboltba, hátha egy négyszemélyes sátor rámjön, de aztán az eladónő valami titkos forrásból előszedett egy irgalmatlan nagy nadrágot, na az végre jó volt, igaz, hogy fél méterrel hosszabb a szára a kelleténél, de még ott a boltban felhajtották. (Megjegyzem, nem a hasamra, nem is a fenekemre volt kicsi a többi, hanem a combomra…)
Zel, a nevetés gyógyít
Albi, nekem a dokim a 13. héten 3x2-ről 2x2-re csökkentette az adagot, aztán még 3 napig volt 2x1. De Dévai nem mondott ilyesmit, mikor utoljára voltunk nála (az ET utáni 3. héten, UH-on), egyszerűen felírt még 5 dobozzal, de nem mondta, hogy fokozatosan kéne abbahagyni.
Bizony, Szépem, nekem is így volt, mindkét alkalommal egy-egy babát kaptunk vissza, az első nem maradt meg, de a második igen. Iszaonyatosan el voltam keseredve, mert maximális gyógyszeradag mellett is képtelen voltam egy egészséges petesejtnél többet produkálni. (Tüsző volt 3-4, de vagy leszívni sem sikerült, vagy nem volt ép a sejt.)
Katóc! Hajrá!
Jaj, Bodza, drukkolok nagyon!!!


















