Deni vagyok, de nem túl vidáman. Én most éreztem meg nagyon a fényelvonást. Gyerekekből folyik a takony, Isti egész éjjel krehácsolt is, jó hurutosan. De legalább nem lázasak
Voltunk anyumnál egy családi névnapozáson, ott voltak a tesómék, dédi stb. az egész család. Próbáltam jól érezni magam, hisz én volnék az ünnepelt. De mivel én eszem leglassabban, és közben megetetem a gyerekeimet is, a végén én ültem egyedül az ebédlő asztalnál, így ebédeltem. A többiek elszivárogtak, ki a tévéhez, ki a számítógéphez, ki a gyerekekhez... Aztán meg pont nekem nem jutott csak fagyi... Aztán meg a kanapén hely... Úgyhogy a földön ültem és játszottam a gyerekeimmel, míg a többiek emésztettek (Gyuri meg megnézte a tv-ben annak a meccsnek az utolsó 10 percét, amit itthon 3 órája vettem videóra, hogy majd együtt megnézzük). Persze nincs ebben semmi tragikus. Csak én vagyok hiperérzékeny...
Szóltam anyámnak, hogy Isti be fogja csípni az ujját, mert a bicikli láncával játszik. Anyámat nem érdekelte a dolog, úgyhogy 2 perc múlva iszonyú sírás...
Ebéd előtt elmentünk a Farkasréti temetőbe, István nagypapa sírjához a 2 gyerekkel, Lili az apján volt kenguruban, Isti kézenfogva jött, de 10 perc múlva már a földön húztam, mert akart menni a sírokon ugrálni, nem engedtem, erre lefeküdt a porba és húzatta magát. Gyuri azt mondta, engedjem el, meg kel tanulnia normálisan jönni
Aztán egy bácsika, aki szembe jött velem, szólt, hogy látott egy kisfiút elől a ravatalozónál... ott ugrándozott Bajor Gizi sírján, kb 10 méterre a főbejárattól...
Prána nadi kezelés alatt látványosan jól érezte magát, szépen, tisztán és sokat beszélt
még elviszem pár kezelésre, hátha hosszú távon jobb eredménye lesz, ha meg nem akkor majd én járok gyakrabban
na jól kipanaszkodtam magam


































