Társalgó főoldal » Gyermeknevelés » Waldorf

Asszonyok, FONTOS!Mit szólnátok,

ha én ma megvennék x jegyet a Nyugatiban holnapra, a 9es vonatra? És akkor nem kéne sorba állni, és könyökkel közlekedni a kicsi babákkal a hátunkon. Kérlek, jelezze hamar, aki kéri, mert én magamnak úgyis meg akarom venni.

Indi,

köszönöm. ezt az egész utolsó hozzászólásodat... szívmelengető volt olvasni.

Sajnálom, ha magamra vettem pár dolgot, amikkel nem engem "céloztál meg"... a hiba egyértelműen bennem van. Van bennem egy nagy adag bizonytalanság saját magamban, biztosan ezért vagyok paranoiás.

Egyszer én is nagyon szívesen elmennék egy ilyen varrós-beszélgetős eseményre, ha nem bánjátok, de sajnos nem holnap. Nekem már nincsen babakorú gyerkőcöm, és sajnos dolgozom, igaz, csak négy órát, hogy ebéd után mindhárom gyereket haza tudjam vinni. De azért egyszer megoldom, hogy ott lehessek, mert nagyon szeretnék:)

Kati

SZiasztok!

Hú, de jókat írtatok.
Röviden én is hozzászólnék.
Megindított Indi írása és bizony el kellett, hogy gondolkozzak, miért is megyek manót varrni? Igen, mert egyszerűbb erre koncentrálni, mint arra, hogy megismerjük egymást és mélyebb dolgok jöjjenek létre. Igaz, még csak egyszer voltam, de akkok annyian voltunk, hogy talán ez gát is volt, meg hát én se vagyok az a nagyon nyitott, extrovertált ember...

Viszont nagyon örülök annak, hogy megismerhettelek Titeket és remélem, ez mélyülni is fog. Hiszen itt a neten már régóta" ismerlek" Titeket és annyira jó volt, hogy pl a szappanfőzésnél együtt tudtunk lenni és kiderült, ki kicsoda...

Szerintem szuper a társaság, én is örülök, hogy annyi mindent tanultam/tanulhatok Tőletek, és pluszban ehhez még hozzájön a waldorf, ami meg annyira érdekel... És ezúton is köszönöm Nektek azt a sokmindent, amit kaptam, sok-sok választ a kérdéseimre!!!

Most nem vagyok túl összeszedett, úgyhogy váltok:

Mennénk holnap, az van, hogy taknyosak voltak a gyerekek, a kicsi még köhög, elég csúnyán, nehezen szakad fel a letapadt váladék. Nélküle nem mennék, mert rajtam lóg egész nap, viszont szívesen találkoznék már Veletek... Hogy látjátok?

Ha megyünk, mit vigyünk? Eszter? Mire lenne még szükség?

Orsi

Márti!

Én benne vagyok, ha megyünk. Mikor mennél?

Orsi

Indi,
drága, köszi a visszajelzést, jól esik és helyre teszi a bizonytalanságomat azzal kapcsolatban, hogy akkor most hogyan kéne "produkálni a waldorfi magatartást" holnap.
Bennem nem a szenvedélyed keltett szorongást a legelső találkozáson, hanem az, hogyinem bírtam hozzád sehogyse közel kerülni , megközelíthetetlen falat éreztem körötted (szangvinikusi kapcsolódási vágy vagy mi ). Aztán jött az Andrássy út, meg Nagykovácsi, ami leomlasztotta egy kicsit. A többiről gondoskodik az idő.

Orsi, 9es vonattal.

Asszonyok, FONTOS!Mit szólnátok,

ha én ma megvennék x jegyet a Nyugatiban holnapra, a 9es vonatra? És akkor nem kéne sorba állni, és könyökkel közlekedni a kicsi babákkal a hátunkon. Kérlek, jelezze hamar, aki kéri, mert én magamnak úgyis meg akarom venni.

Vonatjegy:
Lehet venni automatából is, ha a Westend oldala felől mentek be a pályudvarra (úgyis azokról a vágányokról indul valahonnan a vonat általában 6-7). Azt hiszem az automata csak apróval működik,vagy legalábbis én még nem mertem nagyon papírpénzt beletenni..Kifelé szerintem nem nagyon lesz forgalom, inkább befelé, szóval sztem nem kell sokat sorban állni az automatánál (mint délután) A jegy egyébként 300 Ft körül van csak ide (sztem piszok drága)

Orsi, miattunk gyertek nyugodtan, én bízom a gyerek immunrendszerében .Sőt, kaphattok nem keserű grépfrútmag cseppet is csemete immunrendszerét támogatandó..

A többi sok szép gondolatot amit Indi hozzászólása indított bennem majd este, most megyek takarítani

Ja! Varróeszközöket lécci hozzatok (tű, olló, ilyesmi),mert annak eléggé híján vagyok
Más nem jut eszembe.. Kölesgolyó, mert asszem dm-be nem lesz időm már menni..

Márti

Én kérek szépen jegyet. Igy akkor büntetlenül bámészkodhatunk reggel a monatok közt. Köszi!

Azt hiszem, még nem mondtam, de mi nem tudunk menni, egyrészt mert az egyetemen holnap pótoljuk a hétfőt, másrészt jó betegek vagyunk, és Indi val.szeg nem a bacikra gondolt, amikor azt mondta, hogy adjunk valamit.

Eszter, szerintem nem olyan drága, ha azt vesszük, hogy Pesten 200Ft, hogy a villamos elvigyen a Petőfi híd egyik lábától a másikig (van vagy 300 méter).

Pindi

Márti: írtam privit jegy ügyben! Ja, és hoppá! Az kimaradt belőle, hogy nekem van diákom, úgyhogy nekem diákjegy kellene!

Pindi: ha nem jöttök, nem tudom visszaadni a plüsst. Szükséged van rá mostanában? TAlálkozzunk ezügyben valamikor?

oxi Livus

16. 30-ig várom abefutó rendeléseket

Livus, nem, maradjon nyugodtan, biztos találkozunk még valamikor.

Márti!

Én kérnék egy jegyet, max. ha le leszünk szavazva, bukom a 300-at.
Köszi előre is!

Mi sztem a 9.30-assal mennénk, mostanában jól alszanak reggel

Orsi

Azt látom, hogy Ti megnyugodtatok a „konferencia” hatására. Én nem. Én zaklatott vagyok és bizonytalan, mert elfogadásra vágyom és megértésre. Mindezt nem érzem, de azt hiszem, a műfaj (internetes fórum) sem alkalmas rá, hogy érezzem, megkapjam. Ettől aztán eléggé kedvetlen vagyok. Gondolkodom rajta, hogy inkább egy kicsit elszakadok ettől a topictól. Úgysem jutok el manóvarrásra, a topic meg nagyrészt most e körül forog, hát, minek fájdítani a szívemet.
Indi!

evallom, a te mondatod adta meg a lökést arra, hogy irjak, az, amiben azt irod, hogy csak akkor jössz el, ha Szilvi is ott lesz, mert a családod nagy áldozatot hoz, hogy te ott lehess. Ekkor éreztem azt, hogy akkor itt most ez nem jó igy, mert ez sem Szilvivel, sem a minket fogadóval, sem a családoddal, sem velünk szemben nem jó.

Persze, hogy felismertem, hogy én bántottalak meg, azért is válaszoltam rögtön, mert tudtam, nekem szól az erre vonatkozó rész. Sajnálom, nem akartalak megbántani. Féltem tőle, mikor az eredeti mondatot írtam, hogy valakit meg fogok bántani, mégis így éreztem tisztességesnek. Az idézett részt mikor olvasom Tőled, látom, én nem értelek. Pontosan mi nem jó? Hogy áldozatot kérek a családomtól? Hogy ezt az áldozatot csak akkor gondolom jogosnak, ha a mannóvarrást is tanulni tudom ezen az alkalmon, különben nem? A családommal szemben miért nem jó? És Te honnan tudod, hogy nem jó? És a fogadó családdal szemben? Nagyon szeretnélek megérteni és nagyon nem szeretnélek megbánatni. És nagyon félek, hogy megbántottalak.
És nagyon fáj, hogy holnap mégsem tudok menni, mert a nagy szervezést, hogy ott lehessek keresztülhúzta az élet. Ezért megérte ilyen felfordulást okoznom! El vagyok keseredve teljesen!

Ági, nagyon sajnálom, hogy nem tudtok jönni. Nekem nagyon fog hiányozni a társaságod. Én nem éreztem volna magam megbántva amiatt, hogy "csak" manót varrni jössz, mert csak az lett volna fontos, hogy itt legyetek..És el tudom fogadni, ha más most nem fér bele az életedbe.

oké, Orsi. Most indulok el.
pá.

Márti, ha még vagy, én is szeretnék jegyet! Diákosat! Köszönöm!
Anna

ondolkodom rajta, hogy inkább egy kicsit elszakadok ettől a topictól. Úgysem jutok el manóvarrásra, a topic meg nagyrészt most e körül forog, hát, minek fájdítani a szívemet

Eddig sem írtam sokat, de ugyanezen gondolkodtam én is. Lassan Waldorfról nem is szól ez a topik, csak arról ogyan szervezzétek meg a varrást. Erre lehet más formát is találni. Kérem, hogy ezen ne sértődjön meg senki!!!
Azért kezdtem ezt a topikot olvasni, hogy többet tudjak meg erről az életformáról...

MElinda Igazad van, más formát is lehet és kell találni. Az, hogy hová fejlődik a topik, azonban rajtad is múlik, én már annyit kértem mindenkit, hgoy meséljen számoljon be folyamatosan - én nem tudok, mert nem jár a gyerekem oylan intézménybe.

Ági Igen, nem esett jól a mondatod - és már másodszor mondtad. Nem személy szerint magam maitt, hanem annak a közösségnek az okán, aki az én gondolataimban élt - de ahogy később ezt le is irtam, ez a közösség csak bennem él, igy megértem, hgoy mindenkinek mások a szempontjai. Leirtam, hgoy ez volt az eredeti lépés, de aztán beláttam, hgoy nem úgy van, ahogy én éreztem. Értem, hgoy miért akarsz haladni, értem, hogy sok a dolgod és nehezen szervezed meg az ügyet. Nem akarok belebonyolódni jobban, mert félek, hgoy csak fájdalmat okozok akaratlanul. Vannak helyzetek, amikből nem lehet jól kijönni, talán ez msot az.

Elnézést még egysezr auz egész topiktól, amiért én ennyire személyes dolgot hoztam fel, azt gondoltam, tanulságos lehet megbeszélni. Lehet, hgoy nem volt jó ötlet, nem tudom már, délután én máég annak láttam, de msot egy kicsit hezitálok.

ÉS akkor ha már waldorf topik én ezt dobnám be most a közösbe:

magyar népdalok kottával

Tehát megvan a jegy a köv.-ők részére:

Indi
Livus (diák)
Osoa75 Orsi,
Én

Írtam privit is a telo számommal, de: talizzunk holnap reggel 8.50-kor utolsó kocsinál (A 2es vágányról indul, úgy néztem.)
Sziosztok.

Bocsánat, hogy beleszólok, de ha Orsi a 9:30-sal szeretne jönni, Márti meg elmegy a 9:00-sal, akkor hogy kapja meg Orsi a jegyét?
(Ez úgy hangzik, mint egy szöveges matekfeladat )

Csak nagyon gyorsan.

Valaki hozza el az útleírást kinyomtatva, hog yne kelljen bemagolnom. Most nincs rá agyi kapacitásom. (Nyomtatónk meg amúgy sincs.) Köszönöm.
És akkor én is a 9 órással megyek, az 1. megállónál szállok föl. Sziasztok.

Indi,
Többször éreztem azt, hogy én leírtam vmit, és semmi reakció. Így elment a kedvem. De igazad van. Egy érdeklődő ember is megérdemli, hogy leírjam milyen volt Mihály- nap.

Eddig egyszerre volt nálunk bőség asztal, sárkány-eregetés, bátorságpróba. Idén külön- külön. Jó volt így.
Szépen lassan hordtuk be a bőség asztalra a terményeket, betakarítottuk . Emelett az asztal mellett őrölték meg a búzát, liszt kis zsákokban ott sorakozott. Egész szeptemberben nem sütüttek cipót. Szent Mihályi volt az első, már alig várták a gyerekek. Aztán a bőség asztalról ők is főztek az oviban és egy-egy darab hazakerült a családokba, így a kis közösségünk minden tagja ehetett onnan.
Idén olyan sárkányeregetésben volt részünk, amilyenről csak álmodhat az ember. Tavaly egy sárkány sem repült, pedig eleget szaladtak vele a gyerekek. Idén így mindegyikőjük elkezdett rohanni, ahogy megkapta. A domboldal olyan volt, mint mint egy hangyaboly. Majd szépen lassan észrevették, hogy ha állnak, akkor is repül és magasra lehet engedni. Gyönyörű volt, ahogy mindenki megállt és 30 sárkány szállt felettünk.
Bátorságpróba néhány héttel később volt. Ez az oviban. Át kellett kellniük tűzön (gyertyák felett), vizen (lányom szerint tengeren a fiam szerint patakon ), földön-barlangon (leterített asztal, tényleg sötét volt bent) ahonnan egy almát hoztak ki magukkal. Az almát félbevágták, és képzeljétek mindegyikben egy csillag volt. Próbáljátok ki, hátha ti is találtok csillagot almában! Végén bátor vitézzé/lánnyá ütötték őket saját készítésű kardjukkal.

Már készülünk Márton-napra, varrjuk a manókat. Ígérem majd erről is írok.
Kérlek írj David Ritchie-ről!

Meg nem voltunk manovarrason, de szivesen mennenk holnap, taknyosak sem vagyunk most
Bevallom engem inkabb a tarsasag vonz, a manovarras "hab a tortan".... Ugy erzem rengeteget tanultam mar Toletek, igy neten keresztul is. Az "igazi eletben" keves olyan (gyerekes) baratom van, aki hasonloan gondolkodik a szulesrol, gyermeknevelesrol, kornyezettudatossagrol es meg sorolhatnam. Nekem ezert vagytok ilyen fontosak, igy felig ismeretlenul is.
Ugy erzem meg nagyon sokat tanulhatok Toletek.
A Waldorfrol nem tudok tul sokat, emiatt nem is irok ide gyakran, csak olvaslak titeket szep csendben. de az a keves is nagyon vonzo szamomra es szeretnek minel tobbet megtudni errol az eletformarol (is).
Hm, eleg kis egyszerunek erzem, amit irtam, nem tudok szepen fogalmazni, remelem elnezitek nekem

Orsi (Osoa), legyszi ird meg, hogy mentek-e tutira!
Ciki, de reszben toletek fugg a holnapi program...
Tudod, Vincusnal a legbenabb kis virusbol is asztmas roham lehet , nehany nap korhaz, stb.. Mivel nem olyan reg volt ilyen "elmenyunk" meg varnek vele egy kicsit
Ha mentek mi majd legkozelebb csatlakozunk. Vagy megis megyunk? jaaj, nem tudom !
Nem dramatizalni akarok, remelem nem ertitek felre, amit irtam!

Melinda Hát akkor msot még egyszer leirom, mert elszállt, pedig hossszú volt

Szóval ha én nem reagálok egy megjegyzésre, kérlek, emlékeztess.

Köszönöm, hogy leirtad a Mihály-napot, mindjárt kérdéseim is vannak:
A betakaritás azt jelenti, hgoy a gyerekek által ültetett és nevelgetett növényeket takaritottátok be? Sárkány: egyéni formájű sárkányok voltak vagy mindenkié ugyanolyan? Hgoyan döntitek el, milyen legyen az ünnep, mi legyen a menete?

Tenger-patak és alma-csillag oylan szép, iylenkor úgy megfényesedik a szivem

Erről eszembe jutott valami: az alma a rózsa-félék családjába tartozik. Alma, mint a tudatosság egyik szimbóluma és rózsa, mint Mária-szimbólum érdekes ellentét-párhuzam.

No ezt msot gyorsan elküldöm, DR-ről ismét irok hamarosan

Karácsonyhoz visszatérve:

Nálunk a mi anyukáink egyedül vannak, ezért van az, hogy 24-én együtt vagyunk velük. (mi 4-en + 2 nagymama, esetleg tesómék). Nekem ez nehezen ment/megy le a torkomon, nekem a karácsony intim, szűk családi ünnep - legalábbis erre vágyom, bár korántsem ezt kaptam meg otthon. (Elvált szülők gyermeke vagyok )

Erre megoldásként született az ötlet, hogy karácsony nálunk 23-án este van, így a nagyik is megkapják, amire végynak, és nekem/künk is jó. (tulképp kit érdekel, hogy hányadika van??) Aznap este, alvás után elmegyek a lányokka, bejárjuk a környéken lakó kis barátokat (játszós ismerősök), és az általam készített kis ajándékot odaadjuk nekik. (valahová sikerült becsempészni is, ez a legjobb, juj!) Közben pedig nagyfokú izgalomban vagyunk (beleértve engem is ), hogy otthonra most hozzák az angyalok a fát, ajándékokat. Hazaérünk a hidegből, kipirult az arcunk, ragyog a szívünk, s a gyertyfények már pislognak odabenn. Csengetnek. Bemegyünk, s egy pici, épphogy díszített fácska fogad minket. Alatta szalmán alszik Jézus bebugyolálva, gyertyák égnek körötte, és a fán. Éneklünk. (Grillus Vilmosék kiadtak egy Karácsonyi angyalok lemezt tavaly, van rajta egy csudanóta). Meghittség - ha csak percekig is, mert a gyerekek ugye zizegnek. Ének, aztán minden gyerek megkeresi a fa alól az egy darab ajándékát a mi angyalunktól. (Ezt már Juli költötte, hogy "Kati mama angyala", mi csak azt mondtuk hogy az angyaloktól van, nem szólok bele, csak elrontanám a képét, ami olyan szép.) Mi egymásnak is csak egy dolgot adunk, a többit kettesben este, mikor a gyerekek lefeküdtek. Utána vacsora, Szilviékhez hasonlóan egyszerű: mákosguba, mint régen volt vala. Asztalon felcikkezett alma. Ebből mindenki kap egy szeletet, hogy jövőre is ennyien lehessünk (legalább ) Este még dúdolgatunk. Minden a helyén van.

Másnap a nagymamáson inkább az evésről és a gyerekekről szól. Fényképezés, ez-az. Nekem az inkább semmilyen, nekik töltődés, ezért nem idegeskedem miatta. De jó, hogy van a MI karácsonyunk.

És csatlakozom Indihez: az advent valami nagy ajándék, hogy van. Tavaly készítettem egy koszorút Julival, minden reggel kapott a közepére egy kis batyut, volt benne ez-az. (magok, üveggolyó stb.) És reggeltől estig hallgatjuk ilyenkor a Kaláka Betlehemesét, ami egy csuda. És sajna elviszik az angyalok Karácsony után, ezt nekem is nehéz elfogadnom (eztán nem dúdolhatom én sem, hogy ne vesszen el az élmény jövőre)

Röviden ennyi


Holnap a 9-kor ott vagyunk! Várom már, s direkt nem reagáltam a másik beszélgetőkörre, még forr bennem, most ültem le a gép elé 4 napi hsz-halmot fogadok magamba, dobog a szívem, valami moccan odabenn. Köszönöm, hogy vagytok. MINDANNYIAN.

Sziasztok!

Na most jutottam a gép elé (egyedül vagyok a gyerekekkel... )

Ezek szerint mindenki a 9-es vonattal megy? Akkor nincs mese, oda kell érnünk valahogy

Köszi a jegyet Márti!

Sára! Először félreértettem, amit írtál. De megörültem, hogy miattunk jönnél. Aztán továbbolvastam... Persze, értem. Én azt gondolom, nem fertőz már a gyerkőc, de persze nem tudhatom. Jó lenne találkozni azért, viszont nem szeretném, ha Vince bekapna valamit...

Orsi

Livus, hát ez nagyon édi kérdés, de ami igaz, az igaz:

HOL VAGY ORSI?
Hol vagy, Orsi?

Jelezzé má hej, mer itt a jegy, és mit csináljak reggel, basszus?

HUh
köszi köszi
köszi

és bocsi a basszusért

Képtelen vagyok írni, pedig már vagy egy órája itt rágom magam konferencia témán. De egyszerűen nem úgy jönnek ki a sorok az ujjaimból, ahogy azt szeretném.
Inkább csináltam egy új topikot
mert Melindának nagyon igaza van, a szervezkedős hozzászólások nagyon leterhelték itt a témát és hát előreláthatólag csak több lesz belőlük


ha mégis összeállnának kusza gondolataim azokat is odaírom majd

Klári, ez nagyon szép lehet.
Nagymama probléma nálunk is fennáll és engem nyomaszt is nagyon.
Nálunk csak az én anyukám van egyedül, pontosabban öcsémmel.
Viszont én is és férjem is ragaszkodunk a szűk családhoz 24-én.
nekem van egy fura viszonyom is anyukámmal, ami miatt nem lehetne olyan meghitt az ünnep ahogy azt szeretném.
Viszont minden évben rágom magam azon, hogy éppen karácsony napján zárom be a kapukat szerintem ez annyira ellent mond annak amiről a karácsony szól.
Nekem az se megy le a torkomon, hogy 23-án ünnepeljek. Igenis fontos a dátum! (vagy mégse?)

A Gryllus féle Karácsonyi angyalok engem nagyon sziven talál.

Kedves Ági,
azt hiszem, nagyon kegyetlenül sült el ez az egész ügy feléd. Az egész manó téma igencsak felfokozódott az elmúlt napokban, sok ujjongás kísérte a meglévő, és a készülő manókat, bevallom, én csak kapkodtam a fejem, mert nem bírom ezt a roham iramot, amiből számomra kimarad a teljes odafigyelés. Kíváncsi voltam a manókészítés spirituális hátterére, de ez most nem ilyen irányban haladt, sajnos.
Ugyanakkor elgondolkodtam, hogy talán így van ez helyén, nem tudom. Hogy gyorsan le kell gyártani a manót, mert jön a karácsony,a szülinap, stb. Nem tudom.

Ági:

Azt látom, hogy Ti megnyugodtatok a „konferencia” hatására.

Ági, kikérem magamnak. NAgyon földúlt ez az egész. És amivel zárod, az is. Másrészt:
szerintem érzékeny, kényes témát NEM lehet írásban megbeszélni. Ahogy a férjem mondta: a kommunikáció nemcsak szavakból áll. Hanem csöndből, gesztusból, mimikából, sóhajból, könnyből, ugrálásból, stb.
Ha már így esett, hogy elhangzott felőled az a szerencsétlen mondat, ami rólad szólt, és amit pl. a Szilvinek priviben is kimondhatsz; és ha már így bocsánatot kérsz Tőlünk, ha nem jössz, akkor vajon mért is ne vennénk magunkra, és akkor meg miért sértődtél meg??? Hiszen reagált valaki, mert rosszul érintette, és nem mondom, én se éreztem magam tőle fényesen, és amikor te magad SEM konkrétizáltad, hogy mi az, hogy áldozat, akkor miért gondolod, hogy jó megoldás kiszállni? Inkább adj időt, empátiát magadnak, nekünk, nekem, és gyere majd, amikor és ahogyan tudsz.

Melinda, én mindig nagy örömmel olvasom a beszámolóidat.
Ez a sárkányeregetés varázslatos lehetett.
na és a csillag az almában, de jó! Én is találtam le akartam fényképezni, de a vaku elvette a fényét. talán majd napvilágnál.

A Márton nap miről szól? Miért varrtok manókat?

Jó, Savitri, de akkor egy manóvarrós topic se ártana szerintem, és akkor oda mehetnének a manók a különböző stádiumokban.

szervezkedés és manóbemutató mehetne egy helyre nem?

Habu!

Juuuj, de jó, hogy írtál a Kisember oviról!!! Hozzánk ez lenne a legközelebb, s ha még itt leszünk a VÁROSban, amikor aktuális lesz, akkor oda vinném a gyerekeket. Bár bkvés a táv, és nagyon szerettem volna gyalogos ovit....
Nem volt Kisemberes hírhozó, írj kérlek tapasztalatokat!
Kisoviba hány éves kortól lehet menni? Évközben is be lehet kapcsolódni? Nálatok van hely, vagy résen kell lenni?

Üdv: Anna

Hű, jó sokáig tartott végigolvasni!

Nekem az egész témából az szűrődött le, hogy mindannyian érzékeny, egymásra és magunkra odafigyelő emberek vagyunk, ezért tudunk ennyire megbántódni és megvigasztalódni (és egyelőre nem megvigasztalódni), szóval tutijó csapat! Egy kicsivel több együtt töltött idő után szerintem már nem robbannak ki ilyen indulatok, amikor személyesen is jobban ismerjük egymást (mondom én, aki még alig ismerek valakit... ).

Bevallom, én a társaság miatt mennék elsősorban, a múltkor majdnem sikerült eljutnom, aztán mégse, szomorú is voltam, mert olyan jól megszerveztem a dolgokat, most meg nincsen bébiszitter, szóval esetleg legközelebb tudok menni. Én kicsit attól félek, hogy mire végre eljutok, ti már összekovácsolódtok, és nehéz lesz beilleszkedni... De majd igyekszem!

Jó varrogatást és beszélgetést holnap (azaz ma )!

Zsizsa

Ezt találtam. Elég gyenge a fotó. Egy fekete W. baba család



[/img]

Ezen az oldalon találtam. Vagy már ismeritek?
http://www.waldorftreasures.com/

Én már kiestem a topicból, mert nem tudok lépést tartani, de a manókat jövök megnézni ám! Tegyetek föl in progress képeket!!!

Csak gyorsan: mivel ma van Vincus szulinapja es hetvegere terveztuk a nagy unneplest kihagyjuk (megint ) a manovarrast, nem megyunk. Ez nem lenne, mentunk volna, mert ugysem tudom megvedeni a bacik elol, de most inkabb nem kockaztatunk
Eszter, koszonjuk nagyon a meghivast, egyszer csak osszejon !

Nektek nagyon-nagyon szep idotoltest kivanok!

Ha valakit nem érdekel a konferencia folytatása, ugorja ezt a hozzászólást!

Márti! Elkezdtem Neked válaszolni és letisztultak bennem a dolgok. Megosztom Veletek.
Először is: nem sértődtem meg, nem szálltam ki. . Úgy láttam, hogy terheli ez az egész ezt a topicot. Indivel megbeszéltük priviben tegnap este, és sikerült megértenünk egymást és kisimult a lelkecskénk.
Bocsánat mindenkinek, hogy fájdalmat okoztam ezzel a mondatommal. Nem akartam.
Igazad van a műfajjal és a kommunikációval kapcsolatban.
Amikor Indi a szellemi hátteret hiányolta belőlem a babavarrás mögül, nagyon fájt. Megpróbálom elmondani, mit jelent nekem most ezt a babavarrás, hátha az segít megérteni, miért fájt. Szeptember közepén megcsináltam Veletek egy fél babafejet. A babafejre csak ha rágondolok is hevesebben ver a szívem. A kezemben érzem az egész babát, ki szeretne jönni. Elmondtam ott Indinek és Szilvinek, hogy én nem varrottat, hanem kötöttet szeretnék csinálni, mert arra érzem késznek magam. Nagyon erős belső vágyam, hogy csináljam a babát. Nem szánom semmilyen alkalomra, senkinek nem akarom odaadni. Egyszerűen belülről meg kell csinálnom! Szeptember közepe óta meg szeretnélek ide hívni Titeket vagy legalább elmenni Veletek máshoz. Nem sikerült, mert a messze levő ovi teljesen kitölti a délelőttünket. Törekedtem a tőlem telhető legtürelmesebben várni a lehetőséget, hogy folytassam a babát. Nekem tehát egy mély lelki-szellemi élmény a babavarrás. Én nem CSAK babát varrni mentem volna, hanem BABÁT VARRNI mentem volna.
Boldog voltam, amikor arra gondoltam, hogy Veletek készíthetem el a babát, a Ti társaságotokban. De féltem is tőle; féltem, hogy a felém irányuló elvárásoknak nem tudok megfelelni. Az is aggasztott, hogy valakinek nem fogok emlkezni a nevére és nem tudom összekapcsolni az arcával azt, amiről korábban beszélgettünk vagy írtunk (ez gyakran megesik velem és nagyon szenvedek tőle).
Én úgy látom, hogy ez a program a családunkból mindenkitől elvesz, csak nekem ad. Különböző szervezési variációk szerint: a jelenlétemet veszi el a Bencétől (eleve van hiánya belőlem), plussz utazás az Eszternek (eleve napi 2 órát autóztatom az ovi miatt!), munkaidőt vesz el a férjemtől, tőlem.
Azt gondoltam, nem érdemlek ekkora áldozatot, nem állhatok oda a férjem elé azzal a kéréssel, hogy ezt szervezzük meg, ha nem mutatok érte fel valamit. Ez a valami a baba. Azt gondoltam, hogy ha én hazajövök, és megmondom, hogy nem haladt a baba, de nagyon jót beszélgettem, csalódott lesz és sajnálni fogja a rászánt időt és energiát. Most, hogy erre rájöttem, látom már persze, hogy ez alaptalan. Elég a férjemnek, ha megmondom neki, hogy ez fontos és kész, nem kell ehhez „tárgyi bizonyíték”.
Mindez az írás közben tisztult le bennem. Ha így láttam volna már egy héttel ezelőtt is, árnyaltabban fogalmaztam volna és nem fájt volna Nektek. Úgy van, ahogy Márti írja, a fájdalmas mondat nem Rólatok szólt, hanem rólam. Ne vegyétek magatokra!

Drága Ági,
örülök, hogy kiírtad magadból, hogy mi volt, bár hangsúlyozom, engem az sem zavart volna, ha valaki tényleg csak babát varrni jön. Igazából bele sem gondoltam, hogy kit mi motivál, mert nekem ez nem volt lényeges olyan szempontból, hogy "érdemesek"-e rá, vagy sem.
Annyira jól ismerem azt az érzést, ami valami szinte fáj, úg ykaar történni. Ez nem is csak fizikai dolog lehet: három éve indult az iskolában kórus, és bár hangom nulla, de nagyon szeretek énekelni. És a Miklós-féle szülőik után mindig azt éreztem, hogy az éneklés valami isteni dolog, ami egy olyan szintre emel, amit nem csak havonta-hathetente akarok átélni. És amíg eldöntöttem, hogy nekem igenis JÁR, hogy eljárhassak hetente két órát énekelni, addig nagyon szenvedtem. Onnantól meg imádtam, és alig vártam a hétfőket. (Aztán tavaly abszolút megvalósíthatatlan időpontra tették, majd jött Timó és onnantól pláne nem tudtam menni, de az az egy év, amíg jártam nagyon emlékezetes volt.)

Pont tegnap voltam egy régi ovistársnál, és az anyuka nem igazán panaszkodott, de elmondta, hogy nagyon sok van a vállán, és bizony néha el van keseredve, kiégettnek érzi magát, pedig imádja a gyerekeket, imád tenni a családért, annak is örül, hogy most ő lehet a családfenntartó, mert van egy olyan munkája, amivel ez lehetséges (könyvel, főleg éjszakánként, mert az irodába csak 1-2 nap jár be egy héten.) És akkor beugrott az, amit Theo krédezne ilyen esetben: Mi az, K., amit csak magadért csinálsz? És a nő azt mondta, hogy megfogtam. Nem tud ilyet. És ez persze nem jó. Itt most, te is tudod, Ági, nem az önző "én most önmegvalósítok"-dolgokról van szó. de kell valami, akármilyen kicsi dolog, ami téged tölt. Nekem most a reggeli negyórás öt-tibeti-gyakorlat az. Akkor becsukom magam mögött az ajtót és nem gondolok se a családra, se a teendőkre, csak arra, hogy belégzés, kilégzés, ésatöbbi...
Rajtad is sok van, és talán pont ezért fontos, hogy tudj töltekezni.

* * *

Más. Ma rájöttem, hogy nagyon kiváltságos helyzetben vagyok ezeken a babavarró alkalmakon. Aki varr, az előbb-utóbb odajön és leül mellém, hogy a következő fázist elmeséljem, és bár nekik valószínűleg nem úgy tűnik (mert sokszor háromfelé beszélek), de én olyankor tudom őket valamennyire "érezni", amennyire ők ezt engedik. Többeteket sokkal közelebb érezlek magamhoz, mintha "csak" beszélgettünk volna. A beszélgetés leginkább a fejjel zajlik, bár bejátszik a szív is. A varrás a kezekkel. És nemhiába mondja a W., hogy az ember legszellemibb szerve a keze(!). Amikor ülünk egymás mellett és nyomkodjuk a gyapjút meg húzkodjuk a cérnát, és közben fejek, lények alakulgatnak a kezünk között, olyan erőket érzek felszabadulni, amiket még intim beszélgetéseken is ritkán. Nagyon-nagyon jó ez nekem, köszönöm mindnyájatoknak!

Hát lányok,
én nem tudom ki miért megy manót varrni, de én nem tudok veletek lenni és nagyon, de nagyon irigyellek benneteket. Annak ellenére, hogy van w. itt nálunk is, velük kapcsolatban egyáltalán nem érzem azt, amit most veletek, de szeretnék én is ott lenni..... Persze ez rajtam is múlik, de nem kizárólag. Őszintétlenséget érzek az óvónők egy részében, minden alkalommal, ha találkozom ezzel az érzéssel, kigyullad bennem a vészcsengő... Miközben tudom, hogy a gyermekemnek nagyon jó, és az óvónőinkkel kapcsolatban nem érzem ezt. Rettegek a jövőtől, mi lesz az isivel, de mindegy. Nagyon jó nektek.

Kérdeznék is. Nem vagyok nagyon járatos az antropozófiában és őszintén megmondom, nagyon nehezemre esne elolvasnom egy ezzel kapcsolatos könyvet. Okom is van rá: nem igazán értem, hogyan tudja összeegyeztetni a határozottan keresztény (leginkább katolikus) ünnepeket a lélekvándorlással. Nekem ez nagyon furcsa. Mert ugye a keresztény ünnepek, dalok ott vannak az ovi életében, miközben a keresztény ima árnyékát is kerülik. No, és ha keresztények vagyunk, akkor hogy kerül ide a lélekvándorlás, merthogy a kettő kizárja egymást. Ha valaki ezt nekem meg tudná magyarázni, nagyot segítene rajtam.
A másik kérdésem, miért ellenzi a w. a sokáig tartó szoptatást. Ti nem szoptattatok egy éves koron túl? Lehetséges, hogy itt is valamim kibékíthetetlen ellentét van? Merthogy az fontos a w-ban, hogy azt adjuk a gyermeknek, ami neki jó. Ma minden szoptatási tanácsadó azt mondja, és a saját tapasztalatom is ezt támasztja alá, hogy a gyermek egy évesen még nem érett arra, hogy elválasszák az édesanyjától. Ha az elválasztódást tekintjük mérvadónak, a gyermekünk magától nem fogja elhagyni egy évesen a szopizást. Hogy van ez?
Köszönöm a válaszaitokat.
Ildikó

Ildikó,
én antropozófia témában egyáltalán nem érzem magam kompetensnek, ezért az első kérdésedre nem válaszolnék. Én gondolok erről dolgokat persze, de ez még túl kusza ahhoz, hogy értelmesen megfogalmazzam.
Ami a szoptatást illeti, én részemről három éves koráig szoptattam a legkisebbet, amikor is mindenféle leszoktatás, elválasztás nélkül saját magától szépen elhagyta. Nekünk így volt jó. Én nem tudok róla, hogy a waldorf ellenezné a sokáig tartó szoptatást. Az rémlik, hogy Steiner mondott valamit erről, hogy meddig "kell" szoptatni a gyereket, de ezt szerintem ma már nyugodtan lehet idejétmúlt gondolatnak tekinteni. Legalábbis én részemről így látom:)

Kati

Ági,

köszönöm, hogy mindezt megosztottad, szívmelengető olvasnom. Legyen jó napod holnap, és legyen erőd minden naphoz, oviban, otthon és mindenhol. Isten áldjon.

Eszter,

köszi nagyon szépen a vendégül látást, nagyon jól éreztem magam, kellemes, relax-érzés:)

Varróasszonyok, köszi az együttlétet, feltöltött! Szép hétvégét!
Ahogy ma ott mondtam: úgy gondolom, férjes kiruccanást majd tavasszal, ha ti is egyet értetek?

Ilkamama felvetése engem is érdekelne, bár nem mintha megtántorodnék ettől, de nekem is furi, ahogy néha ötvözi a waldorf a kereszténységet (szentek körüli ünnepek, stb.) az egyéb spirituális világfelfogásokkal. Én nem hiszek a lélekvándorlásban- a szó szoros értelmében. Keresztény vagyok, abban hiszek, hogy ha meghalok, a lelkem tovább fog élni ama Paradicsomban (vagy nevezhetem mennyországnak is), ahol már nem fognak többé érdekelni az evilági dolgok:) (Néha várom már )
???

Varrós témában pedig szerintem vándoroljunk át a másik topikba, ezt nem terhelendő