Sziasztok!
Plümő, Beus!
Köszi a privit és a mait, megkaptam, Plümő, végül a mail-re válaszoltam, de itt is leírom, mi történt.
Szóval, sikerült beszélnem Apánkkal, az Intézetben felvette a telefont. Elmondtam Neki, hogy mi történt este, és hogy ezek a jelek mindig tüszőrepedéskor szoktak lenni, így elkezdtem aggódni, hogy megmaradnak-e a tüszők hétfőig. (Direkt próbáltam úgy fogalmazni, hogy csak a bennem zajló kétségeket osszam meg, és még véletlenül sem érezze úgy, hogy én akarom kitalálni, mit is kellene tenni, mikor kéne inszeminálni,stb.)
Erre annyit mondott, hogy Ő nem tudja megmondani, mi történik addig a tüszőkkel, én kérdeztem, hogy maradjunk-e a hétfői inszemnél, azt mondta, hogy persze.
Semmi olyasmi, hogy megnéz ma, aztán eldöntjük, mi legyen, vagy valami. Olyan furcsa volt. És kicsit olyan buta libának éreztem magam a telefon másik oldalán.....
De mindegy, azért jó, hogy felhívtam, most nyugodtabb vagyok, mert megtettem mindent, amit lehetett.Végülis ez is benne volt a pakliban, csak nem erre számítottam. Szokott ilyen lenni? Eddig mindig olyan kifejezetten kedves és jó fej volt...
Nem tudok mást tenni, mint bízni Benne, tudja, mit csinál, ő biztosan jobban tudja, mint én, és ha a gyermekünk most szeretne leszületni, akkor meg fog foganni, akármikor lesz is az inszem, ugye?
Yami, Nóczi!
De várom már, hogy írjatok!!!!
Amúgy jól nyomtátok tegnap csajszik éjjelig!!! Még hajnalban gyorsan bekukkantottam, akkor láttam...

Hanyatka, Nektek már biztosan csillog-villog a lakásotok!!!! (Azt hiszem, én azért még ezt a programot eltolom egy kicsit...)
Tényleg, Hanyatka! Inszem után javasolt pihenni pár napot, vagy rögtön lehet menni dolgozni? Te dolgoztál a héten is? (Ma dolgozol, nem?)