Köszönöm a kedves szavakat mindenkinek!
Kórház téma:
azért elég borzasztó, hogy mik vannak egyes helyeken! Viki, nem irigyellek. De bízzunk benne, hogy minden tökéletesen fog alakulni.
Mondjuk a pesti kórházakban is biztos elég macerás lehet annyi ember ellátni, főleg, hogy össze-vissza variálták a körzeteket.
Az alternatív szülést nagyon jó dolognak tartom, sajnos nekem ebben csak a labda volt anno segítségemre, mivel más eszköz nem volt, ja meg a bármilyen pózban vajúdás. Szülni már csak fekve lehetett

ülve szerettem volna, de nem volt lehetőség. Most majd más lesz a helyzet.
Kád mondjuk itt sincs, de ez tényleg egyéni, hogy kinek mi a jó. Sokat hallottam már, hogy eltervezte a kádban, gyertyafény melletti szülést, aztán 10 perc után ki kellett szállnia a kádból, mert nem érezte benne jól magát. Szóval ezt szerintem ott és akkor kell majd eldönteni, hogy mi is a jó valójában.
Mindenkinek más. A barátnőm pl. négykézláb szülte a kisfiát, labdán vajúdott. Szóval tényleg nem lehet általánosítani.
Nálunk itt az a helyzet, hogy helyben bezárták a kórházat. Ahova tartozunk az Sopron, ott fogok szülni. A doki már megvolt egy ideje a teherbeesés előtt, tehát igazából a kórház nem volt annyira kérdés, bár tény a környék legkultúráltabb szülészete itt van. Szerintem az orvos személye is nagyon fontos, természetesen a szakmai tudása is, de sokszor inkább az emberség, kedvesség, hozzáállás az, ami megfogja a kismamát.
Én maximálisan bízom az orvosomban, de leginkább magamban, hogy a kisbabámat problémamentesen, elképzelésemnek megfelelően tudom világrahozni. Nagyon fontos, hogy erősítsük magunkban, hogy meg tudjuk oldani az előttünk álló feladatot, a félelmeket pedig el kell hessegetni.
Mindenkinek meg kéne fogalmazni a terhességével, szüléssel kapcsoaltosan egy mondatot, amit afféle "mantraként" tudatosít az agyában. Így legalább magabiztosan, félelmek nélkül tudunk nekivágni az olykor nem is olyan könnyű, de annál csodálatos utazásnak.
Ha félünk, annál rosszabb nincs is. Visszagondolok mindig, hogy amikor a lányommal terhes voltam, mennyire gondtalanul éltem meg az egész terhességet, és hogy a szüléssel kapcsolatban soha nem voltak negatív elképzeléseim. Egyedül a császár metszés volt, amitől tartottam, határozottan tudtam, hogy azt nem akarok.
És emellett ki is tartottam, a babámmal is megbeszéltem, magammal is, hogy természetesen úton fog sikerülni a dolog. És szerencsére így is lett.
De a 11 óra alatt egyszer sem éreztem úgy, hogy félnék, megtorpannék, vagy bármi ehhez hasonlót. Csak hagytam, hogy az ösztöneim vezessenek.
Tudatosan kell készülni a terhességre, szülésre, tájékozódni kell, de szülni ösztönösen kell és tudunk. Máshogy nem megy.
És ami akkor kijön -sírás, nevetés, kiabálás, bármi - azt mindent ki kell engedni, mert úgy lesz az igazi.
Most sokkal több félelmem volt a terhességgel kapcsolatban, amiknek a leküzdése elég hosszú ideig tartott, most érzem azt, hogy már nem tudok félni, hanem csodálatos élménynek élem meg a terhességet, és várom a baba születését.

és ez most olyan jó. Úgy érzem, hogy teljesen kiengedtem, mind testileg mind lelkileg. Szóval most tök jó
Egyébként ez itt mind a saját véleményem volt, senkire rá nem erőszakolhatom, mindenki mást gondol a terhességéről, a szülésről, egyáltalán erről az egészről úgy komplexen, csak jó megosztani más kismamákkal az érzéseket, gondolatokat.
Szóval ne vegye senki sértőnek, ha olyat írtam, vagy rábeszélősnek a dolgot. Csak olvassa és magában tegye oda a dolgokat, ahová szeretné
