Jó reggelt, Csajok!
Köszi és nagy puszi mindenkinek a kedves szavakért!
A BABAK EGYSZERŰEN GYÖNYÖRŰEK, nem tudok betelni a képekkel!
Bevallom (ez a kedvenc szófordulatom, árulkodó, nem? folyton be akarok vallani vmit...

), néha megnézek a kedvenc sorozataimból egy-egy epizódot, eddig be is vált, de azt hiszem, tényleg agyamra ment az itthonlét. Lényegében július óta folyamatosan itthon vagyok.

Miközben "civil" életemben mentem, mint a mérgezett egér... csak ez a pocifájás nagyon behatárolta a lehetőségeket, de majd kinyílunk, mint a virág

.
Ádika azzal lepett meg minket, hogy éjjel 8 órát aludt ébredés nélkül. Előtte 2 órán át folyamatosan (!) sírt, és NEM a pocija fájt. Fogalmunk sem volt, mi baja. Majd ma mosolyogva ébredet, evett, nézelődött, és ismét bealudt.

Persze én éjjel 2 óránként ébredtem, csekkoltam a gyereket, az apját, meg a melleimet. Utóbbiak tök furák, a jobb pl. folyton túltöltődik, de van, hogy nem hagyja magát fejni, már kék-zöld szinte, de nem jön belőle semmi, pedig fél órát maszíroztam előtte. Szóval van itt kaland!

ű
Regi, jobbulást a picidnek!
Era, gyönyörű a lányod súlya (és a lányod is)! Írtad, beszélték annak a mozogni nem tudok kislánynak az anyukájával. Mi a baja a kicsinek?