Sziasztok, lányok!
Nem jelentkeztem, mert betegácsiban voltam, vírusos hasmenéses, hányás
trutykóval.
Aztán meg azért nem, mert vártam valamire......
Szerdán, csináltam egy terhességi tesztet, nem mintha bármi bajom lenne,
csak nem jött meg, elutazás
előtt tisztán akartam látni.
Szóval Pozitív lett!!!
Bőgtem, vigyorogtam felváltva egésznap!!!
Apácska elvan szállva, néha le kell lőnöm, jöjjön le hozzám a felhőkből.
Lényeg a lényeg, csütörtökön csináltam egy másfajta tesztet megerősítésnek,
ami negatív lett.
Megint bőgés, csak most a félelem miatt...
Aztán, ma reggel 10 körül, a dokim szépen megmutatta a 3 hetes
kisporontyunkat.
Annyira, de annyira boldog vagyok, és nem tudom felfogni!!
Három éve erre várunk, és tessék!
Vannak csodák, ez igenis az, mert tök spontán jött össze, se gyogyi, se
műtét.
Én pici babám..........
Ne, soha ne adjátok fel!!Hihetetlen néha, nagyon fájó, de ezért az érzésért
a lelkemet eladnám!!
Istenem, amikor a párommal egymásra nézünk, nem szólalunk meg, de a mi kis
titkunk ott vibrál a levegőben, ahogy próbáljuk megemészteni
azt, hogy igenis a kiscsodánk, a mi kis gyermekünk megszánt minket lejött
közénk, itt van, vár, hogy előbújhasson......
Lányok!
Most sokatok agyában megfordul, ahogy nekem is megfordult eddig, hogy
e
jó, de az istenit, nekem miért nem????!!!
Fájdalmas, bosszantó, és közben lelkiismeret furdalásos érzés........
Nehéz, de........ettől lesz még szebb a pillanat, amit mindnyájatoknak
kívánok, meglátni az élet értelmét, meglátni a gyermeket, aki
még csak egy kivehetetlen fehér pötty az ultrahang képen, de ott van, és
ránk bízza magát......
Emlékeztek még a versre?Nem én vagyok a szerzője, én csak beírtam nektek:
Kegyelem
Először sírsz,
Aztután átkozódsz,
Aztán imádkozol,
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd,
Akarsz,egetostromló akarattal-
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád,
Azután elalélsz,
S ha újra eszmélsz,mindent újra kezdesz.
Utóljára is tompa kábulattal,
Szótlanul,gondolattalanul
Mondod magadnak:mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!!
S akkor-magától-megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra,imára,
Erő, akarat,kétségbeesés,
Bűnbánat-hasztalanul ostromolták.
Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön,szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed:a tenyeredbe hull.
Akkor-magától-szűnik a vihar,
Akkor-magától-minden elcsitul,
Akkor-magától-éled a remény,
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától-friss gyümölcs terem.
Ez magától: Ez a kegyelem.
Hát a mi kis csillagunk leszállt, vigyázok rá, amennyire tudok.
Köszönöm a sok biztatást, a kedvességeteket, és a gólyákat.
Ilduci
Megyek is szepen bubukalni, esti gyogyi adagot leguritottam, nyaralasi elmenyeinket 3x elmeseltem ma kbozo csaladtagoknak.Felhuzom az orat hatra es reggel a popsimba bokom a homerot. Jol esik az en nagy kofferemet popsinak titulalni.
