Sziasztok!
Ne haragudjatok, hogy eddig nem jelentkeztem. De rengeteg a munkám, az otthoni gép elromlott, nem tudtam írni, de olvastalak titeket és mindenkinek drukkoltam,akinek kellett.
Apunak megcsinálták a műtétet pénteken, elég húzós volt, mert 4 órán keresztül benn volt és nem is altatták, de szerencsére minden rendben és úgy néz ki, 95%-ban megoldották a problémát. Reméljük nem jön újra elő. De rémes egy beteg, ne tudjátok meg, mint általában minden pasi.

Azt hiszi az összes orvos meg nővér arra ér rá, hogy körülötte ugráljon. Ha meg nem így van,akkor meg fel van háborodva, de tegnap már otthon volt. Ma vissza kellett vinni kontollra, és azt mondták rendben van. Hát reméljük....
Velem annyi van, hogy vagy holnap vagy csütörtökön megyek vissza uh-ra, félek, mert a hátam közepére nem kívánom a cisztaleszívást, viszont nagyon szeretnék kezdeni a jövő hónapban, megy az idő én meg türelmetlen vagyok.....
Vucuska,
Szorítok neked,és nagyon drukkolok, hogy ez legyen az utsó inszemed.
Zsókuci,
Örülök, hogy túlvagy a műtéten, nem akartalak elrémiszteni, ezért nem is írtam el nekem milyen volt. Borzalmas. Pedig 14 éves voltam, és már akkor is nagyon gáz volt. Ha gondolod egyszer szívesen elmesélem, de gondolom örülsz, hogy már túlvagy rajta. Mielőbbi felépülést neked, aztán hajrá tavasz baba.
Ja csak egy történet: nekünk a műtét után mindig valami folyékonyat adtak, én szilérd dolgokat vagy 2 hétig nem tudtam enni. Mindig vagy madártej volt, vagy csokipuding. Úgy lecsesztek a nővérek, hogy mindig csokit kértem, de hát mikor utálom a madártejet, hányok tőle, azt meg mér akarják. Na mindegy ezen is túlvagyunk már...
Drukkolok mindenkinek akinek kell, Anett hajrá kezdés.
Figyuzzatok van egy nagyon jó cikk az origon a béranyaságról, remélem senkit nem fog itt érinteni, csak hátha érdekel valakit, asszem főoldalon van.