Leírom én is az alvós tapasztalataimat, mert Szonja a nem egyszerű típusokhoz tartozik, ezért a haygon egy kicsit sírni nem vált be.
SZonja szerintem képes lenne órákig is üvölteni, de nem hagyom, mert a szívem szakad meg, és látom rajta hogy annyira kiborul benne ő is. SZüksége van ránk az elalváshoz, csak azt sikerült elérnünk, hogy már nem a kezünkben sétálgatva alszik el, hanem a kiságyában. Sőt, néha már zavarja hogy kézben van, és amint lerakom egy pillanat alatt elalszik. Nagyon fontos az is, hogy a megfelelő "pillanatban" tedd le aludni, mert ha már nagyon fáradt, akkor azért nem tud elaludni, ha meg még nem elég fáradt, akkor játszik még egy darabig az ágyában, és csak utána alszik el.
A SZonja is hason alszik, de amikor berakom a kiságyba, akkor hanyatt fektetem, mert ha hason van, akkor csak felhúzza magát azon hogy nem lát. Mióta meg tud fordulni, azonnal haynatt vágja magát. Berakom az ágyba hanyatt, felhúzom neki a zenélő forgó játékát, és otthagyom. Amior elkezd sírni, bemegyek hozzá, megnyugtatom, odaadom neki a cumiját, és ha megnyugodott kijövök tőle. Ha úgy látom hogy még nem lesz alvás, hagyom egy picit még nyűglődni, sírni, hogy kifáradjon, mert addig nem alszik el. Ha eljött már az alvás ideje, amikor bemegyek hozzá, odaadom a cumiját, fogom a kis arcát, a cumival együtt, ő a két kis kezével fogja a kezemet, odaszorítja az arcához, és így alszik el. Nálunk csak ez működik! Apa persze másképp altatja el, de ez normális. Nagyon ritkán elalszik egyedül is, de azon mindig meglepődök...
