Sziasztok!
Én mindig csak este tudok jönni és ilyenkor (vagy később) már nem nagyon van itt senki!
Bettina!
Egyet értek Cat-el és Virággal. Ezt nem igazán lehet elmagyarázni, de nekem is nagyon roszul esnek az ilyen hírek. Ez nem irigység, inkább saját sorsunk felett érzett bánat. Tudom, hogy ez nem verseny, de amikor azt látom, hogy akik 1 évvel vagy többel utánunk házasodtak össze azoknak már 1 éves a gyerekük, vagy van akinek azóta 2 is van, vagy akinek most márciusban volt az esküvője és már 4 hónapos terhes, nos ilyenkor összeszorul a szívem és a gyomrom, hatalmas bánatot és csalódottságot érzek, hogy másnak ilyen hamar sikerül, hogy nekünk miért nincs még? Nem irigylem el tőle, nem kéne nekem senki gyereke, csak a sajátunkra lennék kíváncsi, de miért nem jön már??? Ha esküvőről hallok, mostanában már az merül fel bennem, hogy vajon nekik is hamarabb lesz gyerekük mint nekünk? Mi 3 gyereket szeretnénk, jövőre már 30 leszek, ha a második, harmadik gyerek összehozása is 2-3 évünkbe fog kerülni, akkor 40 évesen fogom szülni a harmadikat?! Júliusban volt 3 éve, hogy a legelső próbálkozós hónapban rögtön teherbe estem, de még a 6. hét előtt elment sárgatest elégtelenség miatt. Akkor lett terhes a barátnőm is, azóta már a második gyereke lesz októberben 1 éves! Imdom őket, nagyon aranyos gyerkek, amikor velük vagyok felhőtlenül tudok velük játszani. De ha belegondolok, hogy nekm is lehetne már ennyi, vagy legalább egy, jön a bánat és az, hogy nekem miért nem...?
A harmadik vetélésem után nem tisztult ki a méhem, csinátak egy műtéti befejezést. A többiek akik aznap voltak ilyen műtéten, azok azért voltak ott, mert elvetették a nem tervezett magzatokat. Nagyon "jó" érzés volt.
A hugomnak 2 gyereke van, az öcsémnek 1. Én vagyok a legidősebb és szerettem volna, ha nincs nagy távolság korban az unokatestvérek között, hogy jobban tudjanak együtt játszani. Akkor vetéltem el másodjára, amikor a hugom a másodikkal és a sógornőm is terhes lett. Vígasztaltak, hogy ne bánkódjak, ők tudják, hogy nekem is nemsoká lesz, ez volt 2000-ben. Nekem nincs azóta se, pedig már a 3. orvosnál vagyok. Ez az érzés, amit te nem értesz (kívánom ne is éld meg sose!), csak 1 éve van. 2 évig engem sem bántott ennyire a dolog. Ez azt hiszem tulajdonképpen önsajnálat, a saját helyzetünk felett érzett bánat, amit az vált ki, ha mások terhességéről hallunk és azt gondoljuk: "de jó neki". Másnak miért sikerül olyan könnyen? Vagy ha már nem lehet könnyen, de akkor mostmár legyen! Többen vígasztaltak már azzal, hogy hallották, hogy valakinek 6 év múlva lett, vagy 13 év múlva lett meg az első gyerek. Ez nem vígasztalás! Akkor lehet, hogy még 3, vagy még 10 évet kell várnom???
Na, jól belelendültem! Bocsánat, kicsit beleéltem magam a dologba. Ha van további kérdésed, tedd fel nyugodtan! (Ha még mered

)
Leone