Kiskolbi! (És az összes anyóslátogatással szenvedő kismama)
Nem kell mindig "okos enged szamár szenved" játékot játszani.
Nem kell mindig jópofizni, mert a férjed szülei, vagy mert a kisbabád nagyszülei.
Ha valaki beleszól a gyermeknevelésbe (nem javasol, hanem megmondja mit csinálj), azt nem kell eltűrni, Te vagy a gyerek anyja, Te tudod, mi a legjobb a Fiadnak.
Ha elkezdenek pakolni, nyugodtan mondd meg nekik, hogy ez a Ti lakásotok, és a dolgok nagyon jó helyen vannak ott, ahová tettétek. Ti szerettek reggelente hasraesni a gyerekjátékokban.
Ha ők babázni akarnak, de a baba nem, akkor nem fognak.
És ha valami nem tetszik, nem magadban tartani, mert "de hát ők anyósék, és mi lesz, ha megsértődnek, meg nem akarok konfliktust, inkább nem szólok"!
Mindennek, ami nem tetszik, vagy ami éppen tetszik, adj hangot (és itt nem arra gondolok, hogy le kell üvölteni a fejüket, hanem arra, hogy finoman is meg lehet jegyezni bármit).
Éreztetni kell velük, hogy ők a vendégek, és nem hazajöttek.
Apának persze nagyon sokat kell segítenie.
Ne stresszelj, azzal jobb nem lesz, csak Máté nem fogja érteni, hogy Anya miért ilyen csúzli.
És ami a konfliktus-elkerülést illeti, érdekes, hogy általában (tisztelet a kivételnek) az anyósok, apósok nem stresszelnek semmin, nem stresszelnek azon, hogy bárkit megbánthatnak a szavaikkal. Ők csak a képedbe vágják!
Szóval ügyesen, okosan, Te vagy a kakas a saját szemétdombodon! Neki kell alkalmazkodniuk!
Ha meg nagyon kiborítanának, vagy éppen nagyon jól sikerül a látogatás, írjál nyugodtan!
