Lanyané,
Na végre, hogy kiderült a nemük! Szépek a csajok! Meg a nevek is tetszenek nagyon!
Nekem nem vett még a dokim soha kenetet.
Ahol hátul van a méhlepény ott jobban érzed a mocorgásokat. Szerintem te is azt érzed, mert ezek még nem annyira határozott mozgások. Ahol melső fali, ott kevésbé érzed. Nálam is így van.
Szanett,
Nekem már most nehezemre esik megfordulni az ágyban!

Mondjuk nekem inkább a csont fáj ott lent, és azért nehéz.
Az én hasam már most csíkerdő, sajna!
Tontica,
Tündériek a gyerekeid! Az a piros-sárga kisruha annyira cuki!
Riddencs,
Na látod, örülök hogy minden ok! Feleslegesen paráztattak!
Tünci,
Hát a beszólások nálunk is megvannak már most. Mindenki sajnálkozik, hogy te jó ég, nem lesz ám könnyű! Mindig szoktam én is mondani, hogy tisztában vagyok vele, de mi nagyon örülünk neki! Mondjuk a durva beszólásokat biztos, hogy nem fogom tűrni, úgy visszaszólok hogy csak na.
Juci,
Jó ez a párbeszéd!

És hány ilyenre lehet még számítani!
Kíváncsi vagyok mekkorák a csajok!
Luca,
Apukádnak jobbulást kívánok!
Mi ma megyünk uh-ra délután, és kiderül a cukor eredményem is, remélem jó lesz, és babákkal minden ok.
Most kicsit elkeseredtem, bőgtem is egy sort.

Megbeszéltük a párommal, hogy ma van uh, 4 hete nem volt. Közben be kellett mennie valamiért. Annyira lelkiismeretes, hogy csak na (munkamániás), csak hát mi is ott vagyunk. Ráért volna az uh után is, de nem, ő megy.

Olyan szarul esett, néha azt érzem, hogy olyan egyedül vagyok, és ő nem vesz részt ebben az egészben, és fontosabb neki a munka.

Megpróbál odaérni, azt mondja, hát nem tudom. Tudom, hogy kell a pénz, és mindent ebből tudunk megvenni amit akarunk, csak hát a lelki tényező is fontos. Bocsi a kifakadásért, de jobb ha kiírom magamból.