Hanna-Hajnalka! utópuszi...
Veronikuszék Fürtöskéje! Isten éltessen
Hú
Ancsa, ez a kép nagyon bejön.
Adri, Hanna, tényleg minden gyerek akkora, amekkorának lennie kell.
Melindát sokáig egy évvel nagyobbnak nézték a mérete alapján, peresze, nem mindig tűnt fel, hogy érettségben nincs ott... Az eladók a mai napig nem tudnak mit kezdeni vele, mert tényleg nem a korának megfelelő ruhákat veszünk neki. És olyan kövér volt fél éves koráig, hogy elfolyt...
És ha kisebb vagy nagyobb, akkor mi van?
Igen, a világ az olyan, hogy sokféle dolog van benne és a gyerekek is nagyon különbözőek, kár hogy okos felnőttek mindig bele akarják tuszkolni őket valami skatulyába. Mintha valami káruk származna abból, hogy nem olyat látnak, ami "szokásos". Nagyon álságos tud lenni, amikor az "Én csak jót akarok, nem azért mondom" mögé bújva nem tudják elviselni a másságot.
Hess!
Múltkor az EEG vizsgálat viselt meg bennünket nagyon. Ez egy sapka féle, elektródákkal, amit a fejére tett az asszisztens, ezzel nézik, hogy milyen görbéket produkál a kis agya. Az asszisztens eleve azzal kezdte, hogy mi mért vagyunk ott, ma már az az ötödik soron kívüli vizsgálat, mondtuk, beutalónk van, sajnáljuk. Nem vette észre, hogy egy rémült másfél éves gyereknek kéne segítenie. Melinda az apja karjában próbált minél kisebbre összehúzódni, a nő ki akarta venni, hogy üljön a fotel karfájára, meg is fogta, durván, úgy kellett Melinda után nyúlni és lepuhítania mozdulatot. Melinda szája görbült, csak nézett rám, de mintha nem mert volna még sírni se. Nagyon lassan tudtam elterelni a figyelmét. De ügyesen tűrte.
Én teljesen kimerültem ebben, lévén egyébként is fehér köpeny- és kórház fóbiás, ez alól csak a Kútvölgyi V. emelete a kivétel. Eleinte még a gyerekorvosnál is remegtem, ha vittem Melindát.
Szóval tényleg, CSAK KÓRHÁZBA NE KELLJEN VINNI A CSEMETÉINKET.
Mennem kell, Eszternek cicichetnékje van.