Raniának, VikDannak, és Boginak nagyon boldog hófordulót!!!!
Timi26! Nagyon klassz a fényképező! Ma már kérünk képeket is!!!!
Heni! Péterkéről naggggyon jók a képek! Ezzel a nyaklánccal, meg a melegítővel (ha jól látom), nagyon laza!!!! Már csak egy mobil hiányzott volna a kezéből, vagy egy slusszkulcs.
A hinta is klassz, nem csodálom, hogy a nélkül is bugizik. Én is láttam a teszveszen, gondolkodtam, hogy beruházok, de inkább nem, mert Zsófi már ugye áll, ráadásul kapaszkodva lépked

, és nem biztos, hogy tetszene neki az egy helyben levés.
Kamilla: Én sem tudtam, hogy allergizál. Mikor Zsófinak a könnycsatornájával volt probléma, nekem is forralt, és lehűtött vízzel kellett mosnom. A dokinéni meg mondta, hogy ne használjak kamillát.
(Megjegyzem, mikor régen cicáink voltak, náluk a kamillás kezelést sikeresen alkalmaztuk).
Tegnap voltunk sétálni. Ugyebár Zsófi úgy ül a babakocsiban, mint a földön, nem támasztja semmi a hátát (mert nem akar hátradőlni), csak kapaszkodik.
Tegnap a kalap volt rajta, és Ő előre nézett a bkocsiban, úgy toltam. Egyszer csak látom, hogy ezerrel bólogat. Mellémentem, és láttam, hogy az én kis Csücsöriborsómnak ragadnak le a szemei, kapaszkodik ezerrel, és esik le a feje. Annyira cuki édes zabálnivaló volt.

Akkor vízszintesbe raktam a kocsit, és aludt is, fél órát. Pedig már hazafelé tarttottam, de még toligattam az alvás miatt, így 2 órásra sikeredett a séta.
Tegnaptól intenzív, és következetes nevelésbe fogtunk Apával, és Anyummal.
Ugyanis Zsófikám (vagy csak azért, mert a babák ilyenek, vagy azért, mert oroszlán, vagy azért, mert Ő Zsófi), sírással mindent elér!
Sír, ha kimegyek, ha ellépek mellőle, ha játszom vele, ha nem, ha pelenkázunk, ha nem, ha lefektetem, ha nem (persze nem minden esetben), ha kikerülök a látóteréből, ha játékot adok, ha nem, ha sapka van rajta, ha nem....
És ez négy napja nagyon intenzív, én meg kezdtem kikészülni, türelmetlen lenni. Persze gondolom ezt is érezte, de nagyon makacs Kiscsajom van!
Anyu segítségét kértem, és Ő azt javasolta, hogy következetesen, minden hami után tegyem be a járókába, és érjem el azt, hogy ott eljátszon egyedül. Be kell hajolni a járókába, és úgy kell játszani, hogy ne vegye észre, hogy velem játszik. És mikor elfoglalja magát, el lehet lépni, csinálni lehet a dolgokat.
Nem akarom, hogy egész nap egyedül legyen a járókában, csak arra akarom rászoktatni, hogy ott is ellegyen, mert nincs akkor erőm a lakást rendbetenni, mikor Ő este lefeküdt. A konyhából meg nem látok rá.
Szóval tegnap elkezdtük. Katasztrófa volt, mert mikor betettem akarata ellenére, úgy sírt, még az orra is folyt. Leizzadt, meg minden. Persze nem bírtam nézni a szenvedését, és kikaptam, ezzel sajna Ő nyert. Délután lehívtam anyut (mert pár perc alatt járóka-fóbiája lett, ha felé közelítettem, keserves sírásban tört ki).
Úgyhogy hárman próbáltuk lefoglalni úgy,hogy a saját hangunkat nem hallottuk. Mindenki kitartó volt, végén mi nyertünk, 15 perc szenvedés után sikerült lefoglalni.
Ki tudtam menni pisilni úgy, hogy nem sírt, és át tudtam menni a másik szobába úgy, hogy szintén nem sírt.
Sajnos most kell keménynek lenni, mert ha mindig az van, amit Ő akar....
Persze ez egy folyamat, türelem és következetesség.
És az egyik "lefoglaló eszköz" egy kiflicsücsök volt.
Ez nem a járókában készült, de ott is működött.
