sziasztok, megjöttünk mi is.
Milánbaba kezd megjavulni, úgy látszik - szerencsére. a szülés... hát így utólag belegondolva nem is volt olyan vészes, de azért tegnap amikor felmentem a szülőszobára (búcsúzni a szülésznőtől), akkor azért összeszorult a gyomrom.
ilyenek vagyunk:
tejcsivel úgy-ahogy alakulunk, már van vagy 3-4 deci a fagyasztóban, szopival vannak kisebb gondok. vasárnapra elkezdett sárgulni Milán, és aluszékony volt emiatt, ezért nem evett rendesen, akárhogy próbáltam páróránként keltegetni. viszont éreztem hogy majd' szétfeszül a mellem, úgyhogy elkezdtem fejni. vasárnap éjszakára is velem volt a kórházban, hogy megszoptathassam éjjel is bármikor, de nem jártunk túl nagy sikerrel, hiába mondták hogy a tejcsivel tudok a legjobban segíteni, egyszerűen elaludt a cicin, a lefejt tejből adtam neki cumisüvegből, hogy egyen valamit. hétfőn reggel közölték hogy bizony besárgult, majd déltől délután 6ig kék fény alatt volt, na ez a rész lelkileg nagyon megviselt, kb 10 percenként néztem az órát, hogy mikor hozhatom már ki, nem tudom leírni hogy mennyire hiányzott... jajj nem is akarok rágondolni. persze fejtem szorgalmasan, a csecsemősök pedig odaadták neki cumisüvegből... a hétfő éjszakát is még a fény alatt töltötte, kedd reggel 6kor már sírva várt, és sikerült is szopizni valamennyit, úgyhogy úgy voltam vele ez már fél siker. a tegnapi nap nem volt túl szorgalmas szopi-ügyben, a kórházi védőnő tanácsára próbálkoztunk úgy, hogy 20perc egyik cici, 20 perc másik cici, aztán cumisüvegből annyi, amennyit kíván. tegnap este 9kor itthon már bajlódtunk, mert a 20-20 perc nem volt túl sikeres, hol elaludt rajta, hol pedig csak sírt szegénykém, éjfélkor ébreszteni kellett, már evett valamennyit ciciből + 30ml-t üvegből, éjszaka 4-kor ébresztettem, csak üvegből ha jól emlékszem 40-50-körül, reggel fél7kor viszont már magától kelt, és 3/4 órán át próbáltam szoptatni, egyik cici, másik cici, fekve, ülve, mindenhogy, de szegénykém csak lázadt. aztán megjött anyu, mondta hogy valószínűleg éhesebb, mint amennyi türelme van most szopizni, úgyhogy adjunk neki üvegből annyit, amennyit csak kíván. na be is cupákolt 80-at, aztán délig aludt. 4 óra eltelt, már kezdtem aggódni, aztán felébresztgettem, de már sokkal egyszerűbb volt, mint eddig... és 40et kajált csak ciciből, majd délután fél4-kor magától kelt, és megint 40et kajált csak ciciből, aztán még egy órát nézelődött, tisztába tevés közben meg nyomott még egy akkora rotyit hogy a pólómra is került belőle. de komolyan mondom, már örültem neki.
most az estétől kicsit félek, nem tudom hogy ébresszem-e vagy sem, meg hogy mikor fürödjünk... szerintem megvárom a 7 órát, aztán megpróbálunk egy szopit, 1-2 órára rá meg a fürcsit... vagy nemtom még. néha elszomorodok, mert nehézkesnek tűnik minden, bár tudom, az elején ez természetes...
bocsi ha túl hosszú voltam.