Drága Lányok!
A múltkor ígértem, hogy jövök, aztán megint nem lett belőle semmi...

de valahogy mostanság annyi minden történik, illetve annyira gyorsan mennek a napok...
Amennyire tudtam, követtem az eseményeket, de mivel nem akarok többoldalas kisregényt írni, csak annyit jegyzek meg, hogy csodaszépek a Gyerekek (Zsófi Kistestvére is! - Jaj, Mesi, mikor lehet már a nevén szólítani Őt???), és nagyon bánom, hogy nem tudtunk személyesen találkozni Veletek. Na, majd legközelebb.

(Csak ne aug 7-11 legyen a tali, mert akkor nem leszünk itthon.)
És csodálok Mindenkit, aki kitartóan tornázik és fogyókúrázik!!!!

Nekem sajnos biztos nem lenne hozzá lelkierőm, én sajna inkább alszom, mikor van pár percem.

Nem mintha nem kéne nekem is, mert a popóm nagyon narancsos joghurt, az utóbbi 2 hónapban pedig annyit híztam hasra, hogy úgy nézek ki, mint Mátéval 20 hetes pocakkal... Ha nem tudnám, hogy nem vagyok pocakos, akkor...
Rólunk röviden annyit, hogy Máté még mindig energiabomba. Napi 2x alszik (egyszer koradélelőtt, egyszer pedig valamikor délután), így 3, de inkább 4 órákat randalíroz végig egyhuzamban. Egyfolytában vigyorog (és Vele mi is), a hétfői mázsálás szerint 8800g és 73.5 cm. Csupa izom, háj nuku. Mostanában sokat hintázunk (már sikongat, mikor meglátja a játszóteret

), tornyot építünk-döntünk a formadoboz kockáiból, könyvet nézeget-rág, és mindent rág, és különös figyelemben részesíti a vállfákat és a gombokat, valamint a mérőszalagot. (Remélem, nem lesz divattervező, FÉRFI legyen má'!!!!

)
Végre a "bababa" és az "ebbe" "abba" is elkezdődött, kombinálja az eddigiekkel, és -bár 9.5 hónaposan ez nem nagy szám- végre megül egyedül kb. fél percig. Hamarosan megérkezik a bébitaxink is, úgyhogy remélem, indul a Mandula.
És persze nagyon jó étvágya van!!!
Tegnap megvolt az első nagy ijedtségünk is (persze Gergő még dolgozott): kiharapott a kekszes-zacsiból egy darabot, és sírva öklendezett. A szájából már nem volt mit kikotorni, inni meg nem akart (hogy lejjebb menjen a cucc), úgyhogy paskoltam a hátát, masszíroztam a gyomrát visszafelé, meg „finoman hánytattam”. Elég ijesztő volt, de végül lemehetett, mert megnyugodott a Drágám. Néztem a mai kaksikat, de még nem találtam. Bár nem szedtem szét a termést…
Megint lépnem kell, mert elég nyűgös a Vackorom ma délután…
Ja, és olyan gonoszak vagytok! Ennyi finomság képét feltenni! Nem nyálálló ám a gépem!!!!
