sziasztok! köszi a kedves sorokat, nem vagyunk túl szerencsések. Mindkét inszemem sikeres volt, egyik szinte azonnal elment (6. hét, azaz első UH előtt, ott beágyazódási problémának tippeltük) majd a 2. pedig a 8. héten (jól be volt ágyazódva, de elhalt

) Ezek előtt volt egy spontán méhen kívülim, lassan 2 éve, szval hihetetlenül lerontjuk a statisztikát 3, különböző, de nem sikeres terhességgel.
Mit mondjak? Természetsen javasolta a dokim a genetikai vizsgálatot, megyünk majd és most attól félek, hogy vajon ott mi derül ki?! Adja a Jóisten, hogy ne legyen bajunk, "csak" pech-sorozatunk legyen, de könyörögve kérem, most már legyen vége

A műszeres bef. viszont a várthoz képest, teljességgel fájdalommentes volt, ez jó, mert féltem. Altatásból felébredve sírtam és panaszkodtam egy sort, de azt hiszem, túl vagyok rajta.
Nem fáj semmim és a lelkem is jól van. Most. Ki tudja, hogyan lesz majd.
Genetika, 2 hó pihenés, párom srepomavizsgálata, és ha jól értettem, a 3. hónapban neki is ugorhatunk ismét. Máris félek. Egy petevezetőm van, és folytatnánk az inszemet, ha genetikai baj nincs. De ha esetleg összejön a terhesség, de vagy elhal, vagy elakad méhen kívül, hogyan élem túl?
Írom ezt, közben tudom, h túl lehet élni. Majdnem midnent.
A táblába pihenősnek szívesen visszamegyek, csak a másik (babás) topicba így írtam, és ide csak becopyzni volt erőm.