Nem sikerült megcsinálni a pp-t, alig akarja betölteni, akkor akartam még beletenni képeket anyuékról is, erre eltűnt az az album, amit a múltkor nézegettem.
Egy helyben toporgok már megint. Egész nyáron ezt csinálom. Ráadásul elment a kedvem a sámántanfolyamtól is, mert a honlapon olvasgatom, hogy mindenki úgy ír a többieknek, hogy JóLelkek, meg Jótestvéreim stb., meg Áldással zárják a hsz-t. Hát, ez tőlem távol áll. Nem mintha nem kívánnék én is mindenkinek jót, de ez szerintem egy szerep, egy álca, ami mögé elbújnak, vagyis nem őszinték. És az úgy béna. Milyen emberek lesznek ott a tanfolyamon? Ilyenek? "Áldással szólok hozzád, testvérem stb." Ráadásul kiderült, hogy nem lehet csak úgy akárkinek dobolni a most szombati Kurultajon, ami persze egyértelmű, mégis elvette a kedvemet.
A táborhoz meg kellene számolnom, végül is hány gyerek jön, az mennyi pénz, a pénzt is meg kellene számolnom...
Oké, befejeztem a nyavalygást.
Nem, mégsem.
Tegnap, akikkel voltunk, szinte semmit nem tudtunk beszélni.... Szörnyű, nem?

Megbeszéltük, hogy ki terhes az osztályból, meg hogy ki mit dolgozik, meg hogy megbukott a Gy., aztán ennyi. Bénázás volt. De persze lehet, hogy csak én éreztem így.
Érezni lehetett, hogy külön világ vagyunk. Én éreztem. Oké, csinálok valami hasznosat, mint egész nyáron

, azért közben itt leszek.
Tancsu, megy a drukk 50-kor!
