Hát, ti tényleg nem tétlenkedtetek. Mi már végre tudtunk rádiózni (mivel a táborok miatt nem tudtunk

), úgyhogy utána polcolás nélkül feküdtem fél órát. De sajnos, olyan érzésem volt a táborban, hogy akkor van pé-m (nyálka).
Nekem is kellene ebédet csinálnom a Gy.-nak, mert nem leszek itthon szerintem, amikor ő hazajön, de még itt ülök, és semmi esélyem arra, hogy valami is történjen velem.
Nálunk olyanok vannak, hogy tegnap anyuék mondták, hogy úgy néz ki, találtak vevőt a házukra, amit évek óta akarnak eladni, de csak részletekben fognak tudni fizetni a vevők, és úgy, hogy közben beköltöznek, mindegy, ebbe is belementek apuék, mert nagyon szeretnék már eladni. Úgyhogy majd kérem a drukkot.
Szegény nagymamám nagyon beteg már, vagyis nagyon gyenge, mert nem beteg, csak öreg és gyenge, és nem eszik, anyu nagyon el van keseredve, és nem is tudom, mit mondjak neki. Mit mondjak neki?

Segítsetek!
Gy.-ra mérges voltam, mert tegnapelőtt este elment a Petihez (mert ott volt annak a főnöke és a KISMAMA

felesége, aki ugye, kitűzte célként, hogy márciusban terhes lesz és az is lett

) és ott volt hajnali egy óráig, és ezért tegnap du. dög fáradt volt, kedve se volt velem beszélgetni. Mérges voltam, mert tudta, hogy most jövök haza és vége van az összes rohadt tábornak, meg lehetne ünnepelni valahogy, erre egy nagy bealvás volt az egész. Tehát a KISMAMÁS ismerősöket választotta helyettem.

És mellesleg mindjárt suli, tehát nincs sok idő.
Írt az a volt osztálytársam, aki írta nekem, emlékeztek, hogy tud segíteni a teherbeesésben

, hahahaha, hogy személyesen mondaná el, hogy mi volna a teendő, hogy legyen gyerekem

, mint egy ügynök, értitek, én meg visszaírtam neki, hogy sajnos, az elkövetkező évben egyáltalán nem fogok ráérni találkozni, mert nem fogok és kész. Szemét voltam? Nincs kedvem találkozni se vele, se a márciusi kismamával. És nem muszáj mindig azt csinálnom, amit mások elvárnak és szeretnének. Nincs igazam?