Lehet, hogy most furcsán hangzik, de én most Kriszta álláspontja felé hajlok.
Én is azt mondom, hogy meg kell bízni az orvosokban. Basszus, ki a fenéhez forduljunk ha betegek vagyunk, ha már bennük sem bíznánk. Ezt tanulják sok éven keresztül, ezt gyakorolják a kórházakban, némelyikbe még némi emberség is szorult. Az ő dolguk temészetesen, hogy megmondják mi bajunk van és, hogy mit kell csinálni.
De!!!!!Nagyon észnél kell lenni, mert ők is csak emberből vannak. Sokan közülük saját fontosságuk hangsúlyozását fontosabbnak tartják, mint a betegek tisztességes tájékoztatását. Én maximálisan bízom addig egy orvosban, míg azt nem látom, hogy csúsztat, bagatellizál, ijesztget, vagy fontoskodik. Tapasztalatom szerint ez a négy a leggyakoribb. Ilyenkor már csak fenntartással tudom fogadni, amit mond.
A gyógytornászok viszont istenek! Ha jól csinálja, amit csinál, csodákra képes. Az én páromat a műtőasztaltól mentették meg. Gerincsérvvel akarták operálni (ijesztgetős, fontoskodó orvos

) de azért még elment egy erre szakosodott gyógytornászhoz. Három hónapig tornáztatta és azóta sincs semmi baja a gerincének. Ráadásul SZTK-ban tb alapon.

Nem fizettünk érte egy fillért sem.
Nekem igazából a fizetős, úgynevezett fejlesztők nem tetszenek. Ők még a kákán is csomót találnak. Persze itt is vannak kivételek.
Szegény Szilvi feje felett jól elbeszélgetünk az ő esetükről.

Szóval szerintem természetesen kell tornáztatni Mercikét, meg kell csinálni, amit az orvos mond, csak NEM SZABAD KÉTSÉGBEESNI, MEGIJEDNI. Csak okosan, utána érdeklődni, utána olvasni, megkérdezni más orvost is, ha bizonytalan az ember. És tornáztatni szépen Mercikét, mert csini, formás kislány lesz tőle. Persze most is az!
