Sziasztok Lányok!
Honey!
Kösz a tippet. Ma voltunk DM-ben, meg is néztem, hogy milyet kell akkor vennem. Egyelőre még nem vettem meg, egyedül eddig az eldobható bugyi, ami megvan a csomagból...
Fészekrakás: nálam is beindult, tök furcsa, a férjem se tudja hova tenni. Mivel pakolgatni egyelőre még nem tudok (nincs hová), így minden nap kisepregetek, felmosok, porszívózok, stb. Persze nem mondom, hogy eddig mocsokban éltünk, de tény, hogy mióta Beni megvan, nem volt még ilyen rend hosszú távon itthon
Nati!
Mit mondott a doki? És hogy vagy mostanában?
Örülök, hogy jó lett a cukrod! Gondolom, ez azért nagy megkönnyebbülés.
Mosás: én is külön mostam Beni ruháit, elég érzékeny a bőre, neki babamosószert használtam. Arra már nem emlékszem, hogy meddig, de szerintem kb. fél éves koráig. Egyelőre még mindig külön mosom a ruháit, de leginkább csak azért, mert mindig összejön neki elég hamar egy adag, saját magunkra kicsit ritkábban mosok.
Sensi!
Kösz a biztatást Julcsika miatt, most már végre a doki is megnyugodott, vasárnap voltunk a Jánosban, és ott is megnézte az uh-n (kicsit jobb gép, mint a rendelőjében van). Most is kisebbnek mérte, de azt mondta, hogy ez azért már belefér a szórásba... És képzeljétek, voltam a szülőszobán is, találkoztam a szülésznőmmel. A szülőszoba valami fantasztikus, egyáltalán nem emlékeztet kórházra. Van sarokkád, cd-lejátszó, állítható fényerősségű állólámpa, normál bútorok (értsd: olyanok, amivel pl. egy lakást rendeznél be), és elég élénk színű falak. Plusz mindegyik szülőszobához külön zuhanyzó+wc. Szóval nagyon jó!!!!! És ami a legjobb: péntek és vasárnap között valamikor Julcsika is befordult, valószínűleg szombat este, akkor éreztem nagy bulit a hasamban...
Amúgy a nyűgösséggel nem vagy egyedül, pedig jóval előrébb jársz, mint én. Bár nálam szerencsére még a légszomj nem jelentkezik. Ennek a 9 hónapnak azért jócskán megvannak a nehézségei - és a munkád szempontjából neked is olyan, mintha a második gyereked várnád, nem nagyon van megállás. De hidd el, nem teljesen így fogsz emlékezni ezekre, mint ahogy most megéled.
Az alvás amúgy nálam is necces már (ez főként azért fura, mert Benivel irtó jókat aludtam még a 9. hónap végén is), ráadásul öntudatlanul mindig a hátamra fordulok, pedig mindig kitámasztom magam, hogy elvileg ne fordulhasson elő. Utána meg aztán alig bírok megmozdulni...
A szüléstől én is félek kicsit, ugye a császár miatt végül nem ismerhettem meg a természetes módját a dolognak. De azt hiszem, hogy erősebb bennem inkább a kíváncsiság és a vágy, hogy most hüvelyi úton szülessen meg Julcsika.
Hangulat: nem feltétlenül csak közvetlenül a szülés előtt lehet ilyen, nekem is van már most is, meg Benivel is az utlsó 1-2 hónapban, és mégis csak 40+0-ra született.
Kata!
Jobban vagy már?
Ne aggódj a méretek miatt!
Katica!
Olvastam a szüléstörténetedet, nevettem és sírtam egyszerre. Nagyon erős vagy! Én nem hiszem, hogy ilyen jól viseltem volna a dolgokat! És ezt a hozzáállást biztosan Léna is érzi, és ez neki is sokat segít!
Csuri!
Te jobban vagy már? Sajnálom, hogy te is lebetegedtél!
A festés tényleg szenzációs volt, a
blogra tettem is fel képeket, ha érdekel, meg tudod nézni. (A bejegyzést nem kell végigolvasnod, ha rákattintasz az első képre, akkor a felugró ablakban végig tudod pörgetni a képeket. A topikot nem akarom terhelni feleslegesen a képekkel.)
Porszívó: amúgy én nagyon szeretem (bár ez elég furcsa szó erre a helyzetre), szerencsére Beni is fantasztikusan tűri, szerintem tudja, hogy utána megkönnyebbül. Sose kellett vele közelharcot vívni emiatt. Bár ebben biztos annak is szerepe volt, hogy 1 évesen kellett először használnunk...
Judit!
Örülök, hogy már jól vagytok! A méretekről meg már írtam korábban, nem ismétlem magam.
Écike!
Nagyon várjuk a képeket Zolikáról! Örülök, hogy szép lassan nő a tejmennyiség!
Nekem amúgy be is gyulladt, amikor Beni kb. fél éves volt. Pedig fejtem folyamatosan. azt mondják, hogy kb. a 3-4. hónapra beáll a mennyiség, és nem szükséges már fejni, na, nálam nem így volt. Végül antibiotikum is kellett. Nagyon durván bekeményedett mindkét mellem, és alig tudtam belőle fejni. Komolyan mondom, hogy durvább volt a fájdalom, mint maga a szülés! Potyogott a könnyem, mire egy pár cseppet ki tudtam belőle préselni. Nem kívánom senkinek!
Mesi!
Jó nagy a pocakod! Visszatettelek a táblába. Ha valamit esetleg rosszul írtam, szólj!
Nem lehet egyszerű egy kisgyerekkel + kettővel a hasadban! Kitartást hozzá! Nem is csodálom, hogy estére már bekeményedsz.
Gabi termékek: neked nem érzékeny rá Lili? Nálunk Beni még most is ekcémás lesz minden Gabi fürdetőterméktől, így a mosószert sem mertem kipróbálni.
A kórház dolgon én is sokat agyalok. Mármint hogy bejöjjön-e Beni vagy sem? Én biztos belehalnék kicsit, ha nem látnám pár napig (még sosem voltunk külön), de inkább az a fontos, hogy neki jó legyen.
Az igazolást Beninél én is a zárójelentéssel együtt kaptam meg.
Reni!
Örülök, hogy jól vagytok! A tempó meg már csak lassulni fog...
Katinka!
Örülök, hogy jól sikerült a bécsi út! Nagyon jó a kép!
Melcsi!
Örülök, hogy már kifelé lábaltok a betegségből! És neked is jó nagy már a pocid!A kép Hannával pedig szenzációs!
Dalma!
Írtam privit, megkaptad?
Pipal!
Várjuk a képeket a pinduriról, és a pocakfotót is. A terhesség alatti feledékenység amúgy engem is utolért. Mindent elfelejtek, néha annyi idő is elég, amíg kimegyek a szobából a konyhába (58m2, gondolhatjátok, mekkora hatalmas nagy táv lehet...)
Örülök, hogy tetszik a kismamatorna, én nem próbáltam. Most gondolkodtam rajta, hogy esetleg el kéne menni, de estére már olyan vagyok, mint a mosott rongy.
Vas: nálam szerencsére rendben volt, amúgy anyósom által adott gyógynövényes valamit szedek rá.
Szerencsére már nemsokára október 10! Addig már féllábon is, nem?!
Anikó!
Örülök, hogy minden rendben ment a beszoktatással! Sokat gondoltam ám rátok! És az is tök jó, hogy rendben vagytok!
Köszi a málnalevél tea infót!
És javítottam a táblát.
Bea!
Jobbulást Márknak! Remélem, hogy semmi komolyabb nem lesz, tényleg csak egy egyszerű nátha!
Kíváncsian várjuk, hogy a doki mit mond!
A heg húzódása amúgy milyen érzés, te tudod? Egyelőre nálam sincs semmi, egyáltalán nem is érzékeny, remélem , így is marad, mert szeretném hüvelyi úton világra hozni Julcsikát.
Többedik babások!
Ti mikortól altattátok együtt a gyerkőcöket. Nekem nagy fejtörést okoz, hogy hogy oldjuk meg. 1,5 szobánk van, és anyukám jön fel segíteni. De nem tudom, hogy az első hetekben nem lenne-e célszerű még külön szobában altatni Benit és Julcsikát, csak amíg beáll, hogy milyenek az éjszakák. Ugyanakkor már olyat is hallottam, hogy első naptól kezdve egy szobában vannak a gyerkőcök. Nálatok hogy volt és mik a tapasztalatok? (Egyelőre az egy szoba mellett szól az, hogy anyunak is kell valahol aldunia...)
Valaki, azt hiszem, kért még tőlem módosítást a táblában, de akkor nem volt időm megcsinálni, most meg már nem találom. Szóval elnézést, és leírnád mégegyszer, hogy mit és hogyan módosítsak???
Mindenkinek jó éjszakát! És holnapra szép napot! (Milyen jó, hogy ma ilyen jó idő volt, remélem, marad még egy kicsit!)