Szia Vic!
Végre hallunk Rólad! Nagyon sajnálom, hogy most nem sikerült, tudom, mennyire elkeserítő, de próbáld meg nem emészteni Magad! Megmagyarázhatatlan, mitől sikerül és mitől nem!!!
Megpróbálom leírni, hogy én hogy éltem meg a két lombikos beültit, hátha segít!
Március végén volt a leszívás, antagonista protokoll után. Remekül ment a stimu, bíztató volt a 8 leszívott petikéből a 6 embrike. Konc mondta, hogy elegen vannak ahhoz, hogy kivárjuk az 5 napot, hiszen a blasztocitáknál nagyobb az esély, hogy megmaradnak. Ezek után nagyjából pozitívan álltam hozzá, miért ne sikerülhetne elsőre?! Pihengettem, számolgattam, hogy már hány sejtesek lehetnek, de nagyon izgultam, megérik-e az 5. napot. Végül 5-en maradtak, amiből 2-t kaptam meg, 3 fagyiba ment. Zeke csinálta a beültetést, ez is könnyen ment, úgyhogy ő is nagyon bíztatott. És azt mondta, ha nem megerőltető a munkám, nyugodtan menjek dolgozni, jobb, mint otthon a körmömet rágni. Így két nap múlva már dolgoztam is. Kaptam a progiszurit, fájt tőle a fenekem mindkét oldalt, és őrülten feszült a mellem. Emiatt egyszer kivágtam a hisztit, mert nem tudtam elalvás előtt hogyan fordulni, mindenképp kényelmetlen volt. Más tünetem nem volt, de végig reménykedtem. És akkor jött a letaglózó negatív eredmény. Kiakasztott, én is az okokat kerestem, de aztán Konc csak annyit mondott, hogy ebben a korban statisztika szerint kb. 5-idekre sikerül.
Aztán jöttek a szabik, nem tudtam visszamenni rögtön a fagyikért. Közben gombás fertőzéssel küzdöttem, már attól féltem, hogy augusztusban egyáltalán mehetek-e a fagyikért. Végül mehettem. Elég közömbösen álltam az egészhez, csináltam, amit mondott, de most már nem hittem annyira benne. Nem kellett külön stimu, csak UH-val néztük, mi lesz a megfelelő időpont, és tüszőrepedéskor elkezdtem újra a progiszurit meg az utrot. A beülti elég kalandos volt: 2-t kértem volna, de az egyik úgy tűnt, nem osztódik tovább, ezért a 3-ikat is felengedték. Évike segített kényelmesen elhelyezkedni a műtőasztalon (állított a kengyelen, így kiderült, hogy nem kell, hogy teljesen szétfeszüljenek a combizmaim, mint előtte az inszemeknél és az előző beültinél). Már minden elő volt készítve, amikor Katalin közölte, hogy mégis 3-an vannak, mehet-e mind! Tudni kell, hogy a férjem mennyire ódzkodott ettől az egész lombiktól, a családban se meséltük el senkinek, és - részben emiatt is (hogy kiderül)- rettegett attól, hogy ikreink lesznek. Szóval, nehéz döntés volt, de mondtam, hogy menjen a 3, a világért se dobjanak ki egyet se!
Otthon, amikor bevallottam, hogy végül 3-at ültettek be, kitört a "botrány"! Persze, nem rám haragudott, hanem a dokikra, meg a helyzetre, úgy érezte, becsapták, hiszen megígértük előtte, hogy csak 2 lesz beültetve! Képzelheted, én is hogy kiborultam! Megmondtam, ha ez nem sikerül, akkor inkább ne is legyen gyerekünk, többet nem megyek vissza a BMC-be, mert ezt én nem bírom: tőle se kapok elég támogatást, másnak meg tilos elmondani, stb.
Szóval, ezek után szinte biztos voltam benne, hogy nem sikerülhet. Azért persze próbáltam vigyázni magamra, most egy teljes hetet pihentem otthon. A szurikat jobban viseltem, mint előtte, a mellem is kevésbé feszült. Persze, az utolsó napokban már kezdtem izgulni. Vettem egy tesztet is, de nem mertem kipróbálni, azért mégis reménykedni akartam az utolsó percig. Az utolsó napokban már sokat kellett WC-re járnom, azt hittem, felfáztam. A vérvétel napján tiszta ideg voltam, jó sokára hívtak be, gondoltam, hogy nem sikerült, mert a pozitívakat hívják be előbb. Az előttem lévő lány örömében már ölelgette is Mártikát! Én meg tudtam, bármit mondanak, bőgni fogok! És akkor behívtak, és közölték a jó hírt és hogy valószínűleg csak egy baba van! El se hittem! A férjemet is bőgve hívtam fel, szegény, azt hitte, hogy a másik kettőt siratom!!! Pedig tényleg nem!
Bocsi, hogy ilyen hosszú és kitárulkozó voltam, csak azt akartam megmutatni, hogy néha negatív hozzáállás mellett is sikerülhet! Persze, még mindig félünk, hogy bármi történhet, de bízunk benne, hogy rendben lesz minden...
Óriási drukk a folytatáshoz!
Vicky!
Neked is drukk a mai inszemhez!
Zsókuci!
Gratulálok a vizsgádhoz! Műkörömügyben biztos nem leszek a kuncsaftod, de a pedikűr esetleg érdekel majd!
Sajnálom a rossz vérképet, de amit Csibe ír, az bízatató! Drukkolok, hogy mielőbb anyuci legyél!
Babu!
Ne aggódj a korod miatt!
Ma már 40 alatt nem is divat szülni!
