Elvárjuk!
Bementem a háziorvoshoz, akinek megmutattam a babákat, teljesen el volt hűlve az asszisztenssel együtt, és örömködtek egy jó darabig, aztán mondta a doki, hogy ha akarom, most azonnal kiír, mert az ikerterhesség normál állapotban is veszélyeztetett terhesség. Mondtam, hogy nem kell, majd jövök, ha ki kell írni, köszönöm. Kérdezte, mit kívánok. Mondtam, én nem tudom, a Bácsi mondta, hogy menjek el a háziorvoshoz. Jó, erre összeszedte magát, és adott beutalót belgyógyászatra (de majd időpontot kell kérnem), és laborba. Aztán ennyi. Ja, és azt mondta, szerinte ahhoz a védőnőhöz megyek, akihez akarok.
Lementem a védőnők szobájához, nagy nehezen megtaláltam, és kerestem az Annát, a védőnőt (már kifigyeltem, hogy ilyenkor van tanácsadása), és bementem hozzá. Először nem tudta, mi a fenét keresek ott. Aztán nagyon örült. Ezer adatot felvett (mikor volt meg utoljára, hány napos szokott lenni, volt-e valami bajom gyerekkoromban /fene tudja/, hol lakunk stb.), két kis könyvbe is beleírta, megmérte a vérnyomásom (100/60), a súlyom (60,5

), aztán valami műszerrel meg akarta hallgatni a babákat, de csak kicsit lehetett hallani.
Mondott még mindenféle okosat, a fene se bírta mind megjegyezni, irkáltam mindent. Úgyhogy van kiskönyvem!

Majd a doki következő vizsgálata után kell visszamennem, nov. 17-én.