Sziasztok!
Most előbb írok,aztán visszaolvasok,majdnem 4 oldalt
Gyorsan,mert mindjárt itthon lesznek a gyerekek.
Éjszakánk úgy ahogy,éjfélig jó volt,aztán megint gyakran kelt.
Aztán ugye mentünk ma a csípőszűrésre-az még ok volt,nem kellett sokat várni,de...mivel én is meg Anyukám is csípőficamosok vagyunk-vagyis én voltam,neki meg épp emiatt ekell majd műteni a lábát-nagyon szenved vele.Mostmár muszáj műteni,nincs más megoldás.
Nade elkalanoztam:szóval az előzmények miatt hogy a családban volt csípőficamos,elküldték röntgenre Domit.Csak a szomszédba lekkett menni,nem is ez volt a gond,hanemmajdnem egy órát kellett várni csak addíg,amíg sorra kerültünk.Tiszta ideg voltam már,Domi éhes volt,és álmos,egyenlőre főleg álmos-nagy nehezen elringattam a karomban-kicsit allhatott,aztán persze hívtak így ébresztő-és bennt sem maradhattam vele,mert ugye sugár-egyébként egy napig nem szoptathattam volna,na mondom akkor inkább kimegyek.Behívtak egy nőcit,aki addig megfogta-tiszta para voltam,hogy na tuti bőgni fog,hiszen nem elég hogy nem vagyok ott,de még fel is kellett kelteni.De szerencsére vigyori volt.
További negyed óra várakozás a felvételre,amit persze vissza kellett vinni a dokinak,aki nem volt ott,mert műtött,további várakozás-gyerek máér éhes volt.
Persze semmi baja nincs í csípőjének szerencsére,bár ezt tuttam,de mindegy.
Lefele menet fogtam magam és a büfében-nem volt senki-megetettem.Na mondom de jó ezen is túlvagyunk mehetünk haza-ja gondoltam én,de nem ő.Mert bekakilt-á hol csrélem ki?Szerencsére a kórháztól nem messze laknak a rokonaim,így beuzsgyiztunk kicserélni a pelust.
Onnan meg vissza le kellett volna galogolnom a buszmegállóba a karomban a majdnem 8 kilós gyerekkel-mert ugye egyedül vittem,de szerencsére a vasútról is indult,így nem kellett sokat mennem.És mikor beállt a busz-fél órával indulás előtt,ilyenkor még kiszáll a buszsófőr és elmegy,de felívott a buszra,így még ott is megetettem.Szóval kész vagyok,én is meg a gerincem is.
Na most ha engedi időm visszaolvasok-bocsi hogy sok voltam.