Bocsi, kicsit én is lemaradtam
Veronikusz
Gratula Szofinak!
Dorka
Tök jó képek! Szuper, hogy "csak" ennyi a baj és semmi igazán komoly!
Zsófi
Virágos csízma nagyon cuki
Heni
Mizu a hormonjaiddal? HA minden igaz én holnap megyek reggel az 5.-re uh-ra.
Rólunk:
Igen, tegnap volt a műtét. Horror.... Reggel 5-kor utoljára szopi. Semmi gond nem volt, 4:57-kor krlt magától, de nem nagyon akart cicizni. Aztán 6-kor még belediktáltunk pár korty teát, utána semmit nem kaphatott, de ez nem is volt gond, pedig ettől nagyon féltem. Annyi új és érdekes dolog volt a kórházban, hogy ez lekötötte. Nem győztem futni utána

Aztán 9-kor bekűzdöttük a nyugtató kúpot. Most 2 rágó foga is jön, sokszor fájlalja a popsit és piros is neki, szóval nehezen ment. Mondták, hogy majd meglátom, ezután nem nagyon fog ficánkolni. Hát kb. 1 órát ült az ágyban és nézte a meséket. De aztán mint akit felhúztak

Labdáztunk, nyusziugráltunk. A műtét 11-kor volt és 1/2 12 után picivel hozták. Ahogy átették az ágyba magához tért. Innen szörnyű volt minden

Az altatás iszonyúan megviselte. Még az altatótól nem volt teljesen magánál, zavaraos ekintettel és eltorzult arccal üvöltötte, hogy nagyon fáj (eddig soha nem használt fokozatokat)

Próbált feülni, felállni, alig bírtam az ágyban tartani. Iszonyú erő volt benne. Aztán cibálta le magáról az alsónacit, kitépte a kezéből a branült. Csak azt láttam, hogy ömlik a vér, de hirtelen nem tudtam honnan. Szörnyen kétségbeestem. Zsolti itthon maradt, mert a papírokon az volt, hogy a hely szűke miatt minden gyerekhez, csak egy szülő menjen (mindez kiemelve). Persze ezt nem tartják be, de erről senki nem szólt :S Szóval azonnal hívtam Zsoltit, hogy jöjjön. Addig a szomszéd nagymama segített. Egy nővér volt összesen, úgyhogy jó időbe telt, mire bejött. Szerencsére gyorsan észrevettük, hogy a branül helye vérzik és nem a heg. Vagy fél órába telt, mire megnyugodott, de aludni nem bírt. Folyton nyulkált volna a nacijába

Mire elaludt volna, 5 perc után ébreszteni kellett, hogy igyon. Persze szörnyen nyűgös volt. Alig ivott, mikor már lehetett cicizni se nagyon akart

Jóformán az egész délutánt végig sírta

Az ivás nagyon nehezen ment. Összesen 3dl ment le, meg egy pici szopi a 1,5l helyett. Mivel folyton sírt, azt is kiizzadta. Egész végig csorgott róla a víz. Részben az altatás utáni rosszullét miatt, a meleg miatt és hát a sírás... késő délutánra már nagyon hisztis volt a fáradtságtól és a nyomorától is. Ha sikerült egy kis vizet belediktálni, azt visszaköpte

Kétségbe voltam esve és bőgtem volna, de tartottam magam, amennyire csak bírtam. Azt mondta a doki, hogy míg nem pisil nem mehetünk haza. Tudtuk, hogy ez a kórházban esélytelen. Annyira utálta az egészet. Ha csak bejött egy fehérruhás a szobába, már ordított. A pizsifelsőt is alig tudtuk átcserélni, mert tiltakozott, ha valami eltakarta az arcát, gondolom a tubusos altatás miatt. Aztán próbáltuk rábeszélni, hogy üljön fel, segítünk. Ezen is nagyon kiborut, aztán Zsolti nagynehezen felültette. Pisihez ugye le kellett veni az alsónacit és a gézt, ami lazán volt ugyan rácsvarva, de kicsit odatapadt, Meghát érthető, hogy nem akarta, hogy bárki is bármit csináljon ott. Mondogatta, hogy kell pisilni, de látszott, hogy nagyon fél. Hiába meséltem neki el az egészet mesefigurákra átruházva, nem használt semmit. Ugyan 100x is kérte, hogy meséljem, de mindig mondta, hogy ő nem pisil

Folyton azt hajtogatta, hogy bújjál, bújjál, de persze a kiságyba nem tudtam rendesen odabújni. Aztán bejött a nővér és együtt levettük róla a nacit. Mikor meglátta a kukacát nagyon sírni kezdett. Látszott rajta, hogy nem tetszik neki a változás. Az ült ki az arcára, hogy mi történt velem? Borzasztóan sajnáltam.
Tudtuk, hogy itt csak az fog segíteni, ha hazajövünk. Megszokott, nyugodt környezet, mi sem leszünk olyan feszültek és nem lesz senki, akit veszélyforrásnak érezne. Szóval 1/2 6-kor azt mondtuk, hogy saját felelősségre elhozzuk. Amint az ölembe vettem felöltözve, hogy megyünk haza, teljesen megnyugodott. Itthon összebújtunk és vagy 3/4 órán át szopizott. Meg is lett az eredmény. Nagyon sírt, de végre pisilt. Az átkötözés megint egy újabb hadművelet volt. Inkább 3 emberes. Én is kicsit ügyetlen voltam még, de ez is meglett. Aludni viszont nem akart, pedig már alig tartotta nyitva a szemét. Fél elaludni. Fél, hogy megint nagyon rossz lesz felébredni. Tulajdonképpen mindentől fél. Kézmosástól, arc krémezéstől, orrtörléstől....merthogy jól meg is fázott. Semmit nem akar és mer csinálni. Alig tudtuk rávenni, hogy kijöjjön kezetmosni, vagy kimenjünk a konyhába.
Kicsit vagy nagyon (?) félek, hogy miként tudom ezeket a félelmeket benne feloldani. Persze beszélek róla sokat és majd az idő is segít talán. Remélem, hogy amennyire csak lehet, tudom majd neki tompítani a rossz emlékeket és később nem okoz majd neki semmilyen gátlást.
Jövőhét pénteken kell viszamenni varratszedésre, addig nem érheti víz. Ma nem lehet még levinni, holnap egy picit. Közösségbe egyenlőre nem mehet, nehogy beszedjen vírust. Mondjuk nem is kívánkozik sehová.
Bocs, hogy kicsit sok lettem

Ma délelőtt jött ki a feszültség. Csak bőgtem és bőgtem a sarokba bújva. Muszáj volt kiírni magamból ezt az egészet.