Sziasztok, egy picit felnéztem, és már lépek is...
Márti, amit Te csináltál saját erőből, az a nem semmi. Örülök, hogy megtaláltad a párod, és hát nem egyszerű az élet, ha az ember senkire nem számíthat, csak magára, és esetleg Dömére.

De amíg ő van Neked, addig minden rendben lesz.

Köszönjük a bókokat, nagyon aranyos vagy... a ház még nincs készen, mert kerítést kellene csinálni, de a pénz most babára kell... A 21. hét után már nem történhet semmi baj. Bár én tartanék már ott!
Benó, június 3-ra vagyok kiírva, bár az én ciklusaim nem 28 naposak, hanem csak 23, így sztem már május végén megszületik a kis Pocimaci... nem dolgozom az elejétől, 4 napot tudtam, aztán mennem kellett a petesejtleszívásra, és utána meg nem volt értelme. Az orvosom ugyan azt mondta, nyugodtan mehetek, csak a nehéz fizikai munkát ne vállaljam be (gondolom szekrénycipelésre gondolt- mert mi nehéz fizikai munkája van egy tanárnak?

), aztán amikor eszébe jutott, hogy tanítok, akkor mondta, hogy inkább ne menjek, nehogy elkapjak vmi bacit a gyerekektől. Hát igen... egy uh kép mindig szép... de tudod, mi tetszett a legjobban? Amikor megmutatták a 8 sejtes csírácskát, mielőtt beültették... meg a szívdobogás... hát akkor majdnem elbőgtem magam... apa meg csak állt és vigyorgott.
Szilzi, köszönöm a kedves fogadtatást. Milyen kajákat csináltál?
Flóra, jó étvágyat!
