Az orvos:
Detti elvitt minket, Andival bementünk a kórházba, mindenki tök mufurc volt a kórházban, én mindenkire vigyorogtam, rám senki

, és ha az Andi nincs ott, én biztos nem jelentkezem be, mert gondoltam, elég, hogy van időpontom. De nem, be kellett jelentkezni. És azt el tudjátok képzelni, hogy egy szülész-nőgyógyászat elnevezésű kórházban az alagsorban (lépcsőn le, még lépcső stb.) van a bejelentkezés helyszíne? Alig találtuk meg. Aztán fél órás csúszással mehettünk be (az Andi is bejött velem), és ott az orvos mindenféle alaposság nélkül a bajsza alá mormolva megállapította, hogy van két kezük, két lábuk, van szívük, van ez meg az, és közben totál pókerarca volt. A végén megkérdeztem, hogy akkor minden oké velük (még az se derült ki, hány centisek

), és erre olyan feje lett, mint aki észrevette, hogy én is ott vagyok, és mondta: úgy néz ki. Mondom: klassz. Aztán a papírt elolvastuk, és olyan dolgok voltak ráírva, amiket egyáltalán nem mondott, gondolom, sablonszöveg a gépben és mindenkinek ezt nyomják ki (belső szervek épek stb.).