Drága Lányok és Fiú!
Nagyon köszönöm/köszönjük a drukkolást és az velünk örülést!!!
Annyira jólesik olvasni a soraitokat!!!:D
Tényleg megható, amiket írtatok, még sírtam is...
Eszti édes, kedves, jóságos és gyönyörűséges Babyka.
Az iwiw-re teszek fel képeket, ott meg tudjátok nézni a kis Tündérünket.
Végtelenül boldogok vagyunk, nem tudunk betelni Esztivel.
Eddig nagyon fáradtak voltunk, nem is tudtam net-közelbe kerülni, napi 1-2 órát aludtunk

, most kezd beállni egy kis rendszer (nem kiabálom el). Igazán ügyesen szopizik a kisCsajszika, de volt pár nehéz nap (éjjel-nappal), amíg így lett. Pontosabban, a rajtam múló részt kellett csiszolni, hihetetlen, h mennyi múlik apró fogásokon és ezt egy szopinéni tanította meg (szakember), azóta nyugalom, békesség és biztonság honol a családkánkban. Addig hektikusan működött a szopizás, volt, h elsőre tökéletesen, volt, h uúgy nem sikerült, pedig a szülés után azonnal profin szopizott Eszti, utána is legtöbbször, de néha nem sikerült jól és fogalmunk nem volt, mi változott. Most már tudjuk a fortélyokat, ha bárkinek szüksége lesz/van rá, el tudom küldeni a szopiszaki elérhetőségét, csodás nő, 3 gyermeke van és kiválóan ért a dolgához.
Így, 13 nap után

, remek tanácsokkal tudok majd szolgálni, amint beköltöznek a Pocaklakóitok!
Moncsinak amúgy azonnal írtam, de valamiért nem kapta meg az sms-eket. A szülés/születés egy élmény volt, Apánk egy tündérmackó, a szülésznőm egy angyal. A sebgyógyulás az egy, amiben a kivételeket erősítve elég macerás az út, de ez legyen a legnagyobb bajunk, igaz?
A Zuram valami ősApa lehet, gondos, kedves, figyelmes, ügyes, türelmes, imádja a kicsi Lányát, ez is nagy boldogság a kis Csodánk mellé.
Látom, van kiért, miért szorítanom és ezt meg is teszem, Veletek vagyok ezerrel!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!+++++++++++++++++
Teljesen fellendült a topik és olyan jó hangulatot áraszt, öröm volt beleolvasgatni a soraitokba. Csak így érdemes az élethez állni és akkor meg is lesz a jutalom, hit, pozitív hozzáállás, nem lehet másképp, bármennyire nehéz! Tudom, miről beszélek... Ez is egy feladat, h meg tudjuk-e valósítani, még szép, h megcsináljuk, igaz?:D Együtt könnyebb és ez egy jó kis Csapat.
Az is igaz, amit írtatok, h semmi nem véletlen, csak akkor nehéz elfogadni, de a vége, ígérem boldogság lesz!!!! Én is beszélek a Jóistennel, ha már Szimbának sikerült.
Nem fogok tudni naponta írni, de igyekszem hetente, jó?
Puszik Nektek!!!!!!!!