na, én is próbálkoztam ma többször, de abszolút elvesztem a technika ördögével való viaskodásban egyéb téren is, szóval kudarc volt a nap
meg érzelmileg jól felfűtött vagyok én is mert teljesen be vagyok most már parázva a doki miatt. vagyis a hiánya miatt. egy barátnőm adott egy telefonszámot, és abban a dokiban meg is bíznék, de eljött a mávból tavaly, és a péterfyben vezet most szüléseket. És én elolvastam jópár véleményt, és eléggé elbizonytalanodtam, azt hiszem, nem akarok ott szülni. bár nyilván a rosszat könnyebben megosztja az ember, mint a jót. A szülészetet magát senki nem szidta, csak a gyermekágyas időszakot. Mindenesetre megbeszéltük, hogy holnap találkozunk, megmutatja nagyjából a kórházat, meg a lehetőségeket, és ha nem felel meg, akkor ajánl valakit a mávban, akiben megbízhatok... ámen. mert a mávra is rákerestem, de nem találtam hasonló negatív véleményt. vagy úgy egyátalán negatívot. pedig biztos van. akkor még nem működött a babanet.
az egyetlen dolog, ami megfogott a péterfyvel, hogy edával csinálják lehetőség szerint a császárt is, és az ugye nekem összehasonlítási alap, szóval azt jobban éltem meg, mint a spinálist, legalább az ájulásokat el lehetne kerülni, meg a nagyon hosszú fekvést.
Egyébként mondta, hogy nem akar lebeszélni konkrétan a mávról, de azért jött el, mert gyerekgyár lett belőle, túl sok a szülés, és nagyon futószalagon megy a dolog. majd megpróbálok több infót kiszedni belőle, tud-e valamit, ami nem publikus

bár a barátnőm nem sok reménnyel kecsegetet, elég szűkszavú dokiról van szó.
a mai napomat ez tölti ki nagyjából, izgulok a holnap miatt, biztos megint nem fogok tdni aludni... szörnyű. hetek óta nem alszom. edzek.
Tünemény, a gyerekneveléshez elsősorban szív kell, nem pénz, főleg az első időben. Az embert bántja, hogy nem tud megadni mindent, nem tudja a legjobb játékokat, legszebb ruhákat, legtutibb bútort megvenni. De annak a babónak ez mit sem számít. magunkat tudom hozni példának, mi négyen vagyunk tesók, és nagyon szegények voltunk, de boldogok, és szerintem rosszabb lett, mikor anyagilag jobbra fordult a helyzet, bár igazán nagy dolog, hogy járhattam főiskolára...
Meg kell tanulni meghúzni a nadrágszíjat. Az első fél évben még majdnem ugyanannyi pénzetek lesz, mint most, a gyed gondolom már lényegesen kevesebb. mi is régen rendeltünk pizzát, vagy leugrottunk a kínaiba, ha nem volt kedvem főzni, most már ilyen nincs, meg mindig főztem, amíg nem volt kajajegy apának, és minden reggel adtam vele ebédet, meg uzsit, és csak minden második nap volt husis kaja, így fogtunk meg pénzeket. És ahogy az ember elkezd spórolni, úgy derül ki, hogy még erről sem nehéz lemondani, meg arról sem, és tulajdonképpen ez is luxus meg az is. Szóval ne aggódj, menni fog! max apa marad majd gyeden nálatok is. Velünk is apukám volt otthon

jó buli volt
Tisa, régen a gyerekekre hansaplast szalagot ragasztottak, azon volt a nevük. Szerintem az elég jól ragad a ruhára, és nem hagy nyomot, ha azt teszed a rucik ujjára mondjuk, vagy a rugi belsejébe, az tökéletes. a ruhákról én is leszoktam a nyakukról. engem is idegesít. A játékokról majd ne vágd le a címkét

az lesz a legjobb játék meg a fogó rajta

:D:D
zsu, képek nincsenek

mivel a nándi megszerezte a gépet, és földhöz vágta. a kis szülinapos. most reménykedünk, hogy meg lehet még szerelni, kijött belőle az objektív...
Annaszuszi, te meg gyógyulj!!! és éljen a gép!
kocska, jók a szerzemények! kár, hogy csalódás volt az expo... mondjuk én a turis részt szeretem legjobban. Egyébként ha egy ilyen 3.5-4 kiló közötti bébid lesz, mint nekem voltak, nagy valószínűséggel nyár végére növi ki a 68-ast. Legalábbis az én februári kölkeim augusztusban már 74-est hordtak, réka 3550-el, nándi kerek 4000-el született.
sziszike, nem felejtettem el a kérdésed a türelmetlenségről ám, akarok róla írni bővebben

röviden annyi, hogy de, vagyok türelmetlen, és kiabálok is. Nem mindig értem meg őket. nem mindgi van energiám, hogy utánagondoljak, hogy kettőéves, négyéves, nem úgy gondolkozik mint én. nem könnyű. de szívesen értekezek róla, ha szeretnéd

igazi válságban vagyunk most, és pont emiatt türelmesebb vagyok.
na megyek, mert nagyon fáj már itt ülni. lehet, éjjel úgyis visszatérek, ha megint beindul az agyam a kórházzal meg a dokival... jaj.