Sziasztok,
Visszaolvasni majd folyamatosan, még nem volt időm rendesen, tegnap délután jöttünk csak haza. Azért gyorsan visszakerestem a legutóbbi táblát, és látom, jópár új babink van, illetve páran szépen túlhordjátok a piciket
Nagyon gratulálok minden újdonsült anyucinak a kis csodákhoz, és kitartást a többieknek, megéri várakozni!
Adrim egy tünemény, egyszerűen imádjuk apával

kicsit nyügi bír lenni, és állandóan a cicin csüngene - reméljük, hamarosan azért beáll valami rendszer-féleség, mert egyelőre elég kaotikusnak érzem, amit csinálunk... első fürdetés felért egy kabaréval - csak Adri nevetés helyett ordított szegényke
No szülésről cenzúrázott verziót írok. Persze a végeredmény bármit megért!!!
Az volt, hogy már ugye marha türelmetlen voltam, és ilyenkor van az, hogy azt gondolja az ember lánya, hogy "az én gyerekem lesz az egyetlen, aki végül mégis bent marad..." nagyjából így vonultam el csütörtökön este aludni, mondván hogy na a kiírt napon tuti nem lesz gyerek, lehet majd menni naponta CTG-re. Reggel fél nyolcra volt időpontom a dokihoz. Hajnalban felébredtem, hogy szokásos pisijárat van. Kimentem, pisi, vissza ágy. Aztán csak nem tudtam elaludni, olyan fura érzésem volt, mintha még mindig pisilni kéne, vagy ilyesmi. Kimentem megint a füdrőbe, és épp a tükörben vizsgáltam a pocakot, mikor szépen elkezdett csorogni valami. Néztem, mint egy hülye, hogy dehát ennyire még tüsszentéskor se szoktam bepisilni. Aztán leesett, hogy folyik a magzatvizem. Ez volt fél ötkor. Felkeltettem Tomit, zuhany, reggeli, készülődés, plusz folyamatos WC-re járás egy törülközővel a lábam közt. (Ezt senki nem mondta előre, hogy az nem úgy folyik el, hogy elfolyik, aztán finito, hanem onnantól folyamatosan jön löketekben.) Megbeszéltük, hogy ha nincs fájás, meg nem kezd el őrülten ömleni, akkor fél hét-hét körül indulunk, úgyis fél nyolcra kellett volna menni. Bent CTG, vizsgálat - szűk egyujjnyi méhszáj, méhszájlazító tabletta. Fájások beindultak, de nem eléggé, akkor be oxitocin, folyamatosan emelkedő dózissal. Szülésznő (Lovász Tímea) nagyon rendes volt, rengeteget segített. Tomi bejöhetett a látogatási tilalom ellenére, ez a szülőszobára nem vonatkozik a Margitban. Nem is tudom, mit csináltam volna nélküle, figyelt ő is a légzésemre, masszírozta a hátam, szólt a nővérnek, ha szükséges volt, meg egyáltalán ott volt, és vigyázott rám. Du. háromkor már csörgött az összes telefonunk, hogy na mi van már, én meg pont addigra jutottam el, hogy mindegy kit, csak hadd üssem meg, aki még egyszer telefonál, illetve kezdtem baromi gyenge lenni, a fájások közt már alig volt szünet, méhszáj még mindig szűk kétujjnyi, doki jóslata szerint még jópár óra hátravan. Ja és fájásgyenge vagyok. (Milyen, mikor erős?) Kérek EDÁt? Naná, idevele, elvileg tágulni is segít. Ekkor volt pár nyugis óránk, amikor mindenkit visszahívtunk, hogy türelem gyereket terem, és higgyék el, hogy én is szívesen tartanék már a baba-szeretgetős résznél. Aztán hét után valamivel kezdett múlni az EDA hatása, illetve a doki megállapította, hogy már közeledünk, de nagyon, szóljak, ha azt hiszem, kakilni kell. Jippí, lehet, hogy mégis kijön egyszer. Felpörögtek az események, este nyolc előtt valamivel tartottunk ott, hogy Tomi kiment a folyosóra, mert ájulás-közelbe került, ledöntötték az ágy támláját, és ha úgy gondolom, nyomhatok. A franc gondolja úgy, inkább mégiscsak menjünk haza, nekem erre még készülni kell. Na a következő fájás alatt kéne legalább három nyomást produkálnom, mert már látják a kis hajas buksit. Megvolt, gétmetszés is - azt nem is éreztem. Köldökzsinór a kis nyakán, úgyhogy a többi részével ne szarakodjunk, tessék egy nyomásból elintézni. Doktorbácsi segít, megnyomja a pocakot. Erről korábban horrorsztorikat hallottam, hogy hogyan könyököl hasba az orvos, nekem kifejezetten jólesett, nagyon sokat segített. Mikor kicsusszant a többi része, az hatalmas megkönnyebbülés volt, életemben nem éreztem még ilyet. Nemsokára kis nyávogó macskahangot hallottam, kiabáltam ki Tominak, hogy hallja-e, ő vissza, hogy igen, ez a kislányunk, doki meg mondta, hogy nyolc óra húsz perc van, én meg bőgtem, hogy hallod? ez a mi kislányunk, megszültük, és sír szegényke. Megkaptam a pocakomra, kis butus össze-vissza tekerte magát, én meg össze-vissza simiztem, és megállapítottam, hogy abszolút nincs összenyomódva, viszont gyönyörűszép kisbaba. Letörölgették, és amíg engem raktak rendbe (további másfél óra, hála annak ismét, aki feltalálta az EDÁt!!!), addig Tomi dajkálhatta a kicsit. Amint az apja a kezébe vette, és elkezdett hozzá beszélni, abbahagyta a sírást. Én meg elkezdtem helyette is, mert soha még nem láttam ilyen megható jelenetet, ahogy áll ott a kezében a kisbabával, és látszik, hogy se lát se hall, hogy mi van körülötte, csak azt a kis csodát szeretgeti. Ilyen férfinak érdemes gyereket szülni, ezzel a nappal nagyon megerősödtem abban, hogy milyen szerencsém van Tomival. Aztán egy időre magunkra hagytak, és én is kezembe foghattam a picurt. Sajnos a kimerültségtől nem tudtam mellre tenni ott helyben, és nem tiltakoztam, mikor elvitték az első éjszakára, fél tizenkettő körül kerülhettem ágyba, és már arra se emlékszem, hogy mi történt aközött, hogy beléptem a szobaajtón, és álomba zuhantam. Szerencsére volt egyágyas szoba szabadon, és nem sajnálom, hogy kicsengettük az árát. Reggel az volt az első dolgunk, hogy pótoltuk az elmaradt szopit. Adrika nagyon ügyes kislány, egyből tudta, mi a dolga. Akkora étvágya van, hogy az csoda, és hétfőn már hetven grammot evett, ami állítólag nagyon jó egy harmadik napos babától. Egyelőre úgy néz ki, van is kínálat, ami kiszolgálja

kicsit sárgult, de volt szoliban, és így tegnap délután haza is jöttünk.
Még keressük a rendszert, hogy hogyan legyenek a dolgok, úgyhogy gyanús, hogy kicsit rapszodikusan fogok jelentkezni, Abencze, légyszi még kezeld kicsit a táblát, míg belerázódom a dolgokba - mire mész szülni, reméljük, vissza tudom venni gond nélkül

azért pár fotót majd teszek még a héten.
Na, írtam egy regényt, és nem volt közben sírás, vagy gyorsan gépelek, vagy nagyon jó kisbabám van
