Sziasztok!
Jó reggelt!
Képzeljétek, pénteken délután szokásomtól eltérően lefeküdtem, s ez alatt az idő alatt keresett a doktornénink, hogy pénteken kijönne megnézni Pötyit. Este ment a párom gyógyszert felíratni, s mondja a doktornéni, hogy nem tudott minket elérni, de hogy akkor szombaton eljönne, s megnézné Borcsát.
Úgyhogy szombaton jött ki, nagyon kedves volt, megdédelgette Borit, egy csomó tanácsot adott, stb, stb.
Egy kicsit én is megnyugodtam, mert mostmár tudom, rendesen eszik Borink (nem mintha éhenkórász típusú lenne...), 4470 grammocska a kis BUddhánk.
A BCG oltás nekünk sem eredt meg, úgyhogy úgy néz ki, 6 hónaposan megint fog kapni.
Ja, és dáthás is, úgyhogy szép az élete, szegénykémnek.
Ma reggel sikerült kicsikarni belőle egy mosolyt (naná, hogy szopi után

), ez már tutira tudatos volt, láttam a szemén, hogy megismert...
Jaj, lányok, én majdnem sírni kezdtem, olyan jó érzés volt.
(Borcsa nekünk akkora ajándék, hogy el sem tudom mondani. Mikor felébredek, s eszembe jut, hogy van egy kis szuszogó csomagocska mellettem vagy az ágyában, akkor teljesen elérzékenyülök, meg szeretném zabálni, magamhoz ölelem, s hálát adok az égnek, hogy mindketten itt vagyunk, s hogy megvan mindene, ép és egészséges, s úgy tűnik, értelmes is...

. Valahogy úgy vagyok, hogy minden percét ki kell élveznem ennek az időszaknak, úgysem lesz már nekem ilyen pici babám...)
Na megyek, megnézem a családot.
A nagyok most éppen orkokat terveznek, a földön egy külön, erre a célra nyitott füzetbe a film függelékének galériája alapján kifejlesztenek egy új hadsereget. Nemsokára a tündék jönnek a sorban.
Borcsa alszik édesdeden...
Az apája meg döglik, szegény olyan, mint az apamadár, a nagyobb fiókákat hozza-viszi, a bogarakat és egyéb finomságot meg folyamatosan szállítja a fészekbe, hogy az itthonmaradottak se haljanak éhen... Ideje már, hogy egy kicsit ő is dögledezzen...
