Dodi,
Ez jó hír

Már csak azért is, mert akkor az enyém is bőven benne van a "tökéletes" kategóriában.
Segítség:
Szülés előtt meg volt beszélve, hogy anyukám idejön pár hétre. Be voltam pánikolva, hogy mi is lesz. Semmi katasztrófa nem volt. Elég kínos volt mondani, hogy talán mégse

Ő az a mindenbe beleszólós, mindent értékelő fajta, a tökéletes vitapartner

. Simán mentek a dolgok az elején. Ami meg komoly gond volt - szoptatás - azon meg amúgy sem tudott volna segíteni, mert ahhoz ő sem értett. De azután abban is majdhogynem egy szopis tanácsadó szintjére húztam magam, másfél hónapos küzdelem után. A házimunka hasonlóan járt. Nem vagyok egy nagy háziasszony, úgy gondoltam, milyen jó lesz majd, ha valaki kisegít. A legnagyobb döbbenetemre kifejezetten zavart.

A segítség sztem nem az elején kell, hanem amikor elszállnak a rózsaszín felhők. Az első heteket simán lehet bírni alvás és evés nélkül, a nehézségek csak később kezdődnek. Még a legikább hasfájós baba is alszik az első napokban.
Kajarendelés nálunk is volt.
Mozgolódás:
Az elején nekem voltak amolyan "izomrángásaim". Mivel a terminus nagyon bizonytalan volt, nagyban reménykedtem, hogy biztos már vagy a 3., sőt talán a 4. hónapban tartok - azután csak kiderült, hogy a legelejétől voltak kis méhösszehúzódásaim.

A valódiakra meg jó 4 hónapot kellet várni.
Sillia,
A "csak leány lett" mondat után nálam még egyszer az illető nem lépte volna át a küszöböt.

Én inkább akkor voltam csalódott, amikor a lány uh után megint azt mondták, hogy fiú lesz Szabi. Én nagyon kislányt szerettem volna másodjára is (no meg most is

).
Melltartó:
Ha már új, akkor érdemes szopist venni. Nekem kicsit pazarlás a "kismama" melltartó. Szoptatás közben is bőven változik a méret, de miután normalizálódik a helyzet, beáll, nem kell nagyobb, mint most.
Katy,
Én is mértem egy haskörfogatot (101) és egy kicsit megrémültem, hogy 2 cm-rel több, mint egy hete.

Remélem, ez nem lesz így minden héten, mert teljesen elbálnásodom. De még így is ez a legvékonyabb rész - sajna popó beelőz.
Hendegabi,
Én is nagyon szeretem anyukámat, csak azt kívánom, bárcsak a tanácsait és bírálatait hagyná otthon.

Furcsa, hogy csak onnantól romlott a viszonyunk, hogy nekem gyerekeim lettek és önálló gondolataim.
Dodi,
Jól áll a terhesség.
Szülés közben, ha senki nem zaklat hülye kérdésekkel és hülye vizsgálatokkal, akkor teljesen el lehet lazulni. Nálam ment elsőre is, hogy hagytam "történni" a dolgokat. A kitolásig amúgy sem tudok csinálni semmit, csak elviselni, ácsorogni, bámulni az órát.
Ancsurti,
Kint élni nyelvtudás nélkül, babásan?

Ez azért nekem egy kicsit ijesztően hangzik. Nyelvtanári tanácsom, hogy suli amennyi belefér, nézzél tv-t angol felirattal és olvassál minél többet. Vannak könyvek limitált szókinccsel, de hamar hozzá lehet szokni, hogy sok az ismeretlen szó. Én simán tolerálok 30-40% ismeretlent, csak gyakorlat kérdése, a suliban 3-4/100 szót tanultunk, ami még jó és nem zavaró.

Szerinten ez iszony kevés, tényleg csak gyakorlat kell. Én is külföldön tanultam meg a nyelvet és ez a szakmám is, nem egyszerű, de sokkal hatékonyabb így, mintha itthon szerencsétlenkednél évekig.
Szavak memorizálására nincs szükség, ha elég időt szentelsz az egyéb dolgokak. Azt én mindig is utáltam, igazából soha nem voltam rá hajlandó.
Timea,
Megnéztem a cikket arról az 5 éves kislányról.

Ijesztő. De legalább az tuti, hogy Natim nem menstruál 8 hónapos korától és még nem is hallottam ilyenről.
De egy 120 centis agyatlan apukát sem szeretnék az unokámnak.
