Ne haragudjatok, tudom, hogy mindenki halálos fenyegetésnek érzi a tápot, én is így voltam vele az elején több hétig, és ugyanaz volt, mint Berninél, hogy sok sírás (mindkét részről), néztem fürdésnél Kiskobold vézna karját meg lábacskáit, de nem az! Ha muszáj hát muszáj, könyörgöm, nem fog belehalni! Az egyértelmű, hogy mindent az égvilágon meg kell és ki kell próbálni annak érdekében, hogy több tejcsi legyen, és nem szabad rögtön feladni, de néhány hét után már az ember lánya is kikészül meg a baba is. És Verzsónak tök igaza van, ha elfogadja az ember és megnyugszik, és látja, hogy a baba is sokkal kiegyensúlyozottabb (márpedig nálunk látványos volt a változás), akkor a stressz elmúltával a tejcsi is visszajöhet. Nekem az a legfontosabb, hogy Kristóf boldog és egészséges, és persze, baromi macera, hogy egy evés akár több, mint egy óra is lehet, és tök jó lenne 10 perc alatt letudni, bár én imádok így is szoptatni. És az is jó lenne, ha reggel nem az lenne az első gondolat hogy felteszem a vizet a kétféle teának, aztán később félkézzel fejek, a másikkal Kristóffal játszom, és éjfélkor még lefekvés előtt is fejek. És nyilván nem egyszerű, de már lassan 1,5 hónapja fent tudom tartani az állapotot, nem lett kevesebb tejem, viszont Kiskobold növekvő igényeit le tudja nagyjából követni, aminek borzalmasan örülök.
Az mondjuk eszembe se jut, hogy valamelyik szopinál ne rakjam mellre pont az inger miatt, és ciciztetem legalább negyedórát mellenként. Így persze nem 3 óránként eszünk, mert akkor egymásba érnének a dolgok

És nem reklámozni akarom, de pont emiatt jók a speckó etetők, mert így nem szokik le a ciciről. Nekem minden egyes szopinál horpad a homlokom, úgy szívja. Mert szerintem nem a tápi miatt nem szopik, hanem amiatt, hogy a cumisüvegből nem kell megdolgozni a kajáért, a ciciből meg igen.
Ráadásul már kb. 4 hete egyenletesen is hízik és nem túl sokat, pedig sosem mérem, mennyit eszik, és egyáltalán nem duci, pedig ezzel is riogattak.
Szóval én megértem és tudom, hogy iszonyat rossz érzés, pláne amikor már a huszadik jó tipptől se ömlik a tej, és folyamatosan magát hibáztatja az ember, hogy mit rontott el, és ilyenkor nehéz logikusan gondolkodni, ezért szerintem próbáljátok meg mérlegelni a dolgokat, és azt mindenképpen tudni, hogy nem a tápin múlik, mennyire lesztek ti boldogok, és a babuci boldog és kiegyensúlyozott.
Ne haragudjatok, hogy ilyen sok voltam, de tényleg nagyon átérzem a helyzeteteket, és csak próbálok segíteni kicsit
Berni: az ekcéma miatt szerintem konzultálj bőrgyógyásszal vagy valamilyen táplálkozásos szakemberrel, ha tényleg tápi adásra kerül a sor.
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára gabilany79 2009.02.25 09:53-kor.