Sziasztok!
Bocs lányok hogy nem jövök, csak olvasok, de állandó fennforgásban vagyok. Pénz van belőle, úgyhogy muszáj csinálni.
Most is csak röviden, mert Ákos épp alszik, de valószínű perceken belül felébred.
Alvás:
4,5 hónapos koráig Ákos a karomban aludt el este, de aztán gondolt egyet és egyértelműen a tudtomra adta, hogy hagyjam békén, ő az ágyban akar elaludni. Szóval 4,5 hónaposan egyik pillanatról a másikra az volt az igénye, hogy berakjam az ágyba, bekapcsoljam neki a zenélő, világító vizicsikót, amit elpisztergál még pár percig, aztán szunya.
Úgy csinálom mint Gabolino. Átviszem a szobájába, puszi, simi, "Aludj jól kisfiam.", csikó bekapcsol, esetleg cumi betesz és kijövök. Ha nyafog, visszamegyek, de nem veszem ki, csak megsimogatom, visszaadom a cumit és újra kijövök. Az ágy alatt világít egy sólámpa (már ha azt világításnak lehet nevezni), amit csak az után kapcsolok le, hogy végleg beájult. Nálunk szerintem a kulcs a vizicsikó, mert gyakran szoktam nézni, hogy azt percekig kapirgálja, simogatja még mielőtt elalszik. Van, hogy a fejével odabújik a csikóhoz és úgy alszik el.

Mondjuk tényleg szuper ketyere, mert éppen csak világít kellemes sárgás fénnyel és nagyon jó hangja van. Mo-n nem lehet kapni

, anyuék hozták Svájcból.
Szerintem ami még fontos, hogy Ákos napközben sosincs a kiságyban. Nem játszik, nem alszik ott, csak éjjel van használatban az ágy. Játszani a nappaliban felállított utazóágyban játszik és azt is észrevettem, hogyha ilyen fél kukucskálósan berakom az utazóágyba és rájön hol van, akkor nem alszik, hanem nekiáll játszani a játékokkal. Napközben meg a babakocsiban alszik a hálónkban, ami szintén bevállt, mert látom rajta, hogy amikor félkómában felpillant, hogy hová tettem le, nyugtázza, hogy ez a babakocsi, ahol aludni kell és beájul. Néha a vizicsikóval rá kell segíteni, de működik a dolog.
Babauszi:
Igen, Ákosnak első alkalom volt, és már merült is, de asszem ez egy kicsit korán volt. Nem sírt Ákos, csak kicsit el volt kámpicsorodva, hogy miért is akarjuk belefolytani a medencébe. Meg aztán igazából én nem vagyok biztos benne, hogy akarom, hogy merüljön a baba, nekem tökéletesen megfelel az is, ha csak pancsizunk a vízben. Nem úszni akarom megtanítani a gyereket, csak azt, hogy ne féljen a víztől.
Ilyen szempontból kicsit össze-vissza a hely ahová mi járunk Eszikével, mert az oktató ide-oda úszkál, viszonylag sok baba van, sok az új is (ahogy most mi is) és nem tudnak a gyerek igényeihez igazodni.
Gwini!
Terepen még nem volt lehetőségem kipróbálni a verdát. Kicsit vegyes érzéseim vannak vele kapcsolatban... Szép, csak lehet hogy nekünk nem lesz jó, mert Ákos túl nagy baba hozzá, viszont korban meg kicsi. Már most lelóg a bokája az ülőrészről, mi lesz akkor később? Lógó lábbal fog a fiam aludni? Vagy minden babakocsi ilyen már, hogy nincs ilyen felhajtható lábtamasza? Meg aztán szerintem kicsit fapados is, ezért varrok majd még egy plusz bélést hozzá, hogy kényelmesebb legyen (ez a batár babakocsinknál is így van gyárilag, abba polárpokrócot fektettem, azon alszik Ákos). Keskeny is, téli babának tuti, hogy kényelmetlen. Jó hogy nekünk már a tavasz jön...
Viszont kétségtelen előnye, hogy kicsike és a mi kis csomitartónkban kiválóan el fog férni.
Eszike!
Sajnálom ezt a szülinapot.

Azért boldogat így utólag is.
Gabolino!
Én is hasonló kaliberű gyerekkel rendelkezem (8400 gramm volt 5 hósan), de nálunk csak a hasról hátra nem megy a forgás. Mondjuk én gyakoroltattam vele a forgást, sőt a dévényes csaj is mondta, hogy gyakoroltassam. A jobb kezét lendítve minden további nélkül ment kb. 1 hét kiflizés után, de a bal kézre elég sokat kellett gyakorolnunk és még most is inkább a másik oldalt választja, ha van lehetősége. Nem nagyon erőszakoskodtam vele, csak annyit csináltam kezdetben, hogy háton fekve, felhúztam a lábát és jobbra-balra billentettem a fenekét, hogy rájöjjön a láblendítés technikájára. Ha az megvan, a kéz már könnyebben követi.
A betegeknek jobbulást!
A régi újaknak meg üdv és gyertek sokat ismét!
Nálunk szopi válság féle van. Nincs elég tejem. Ákos napközben folyamat nyávogott és bármi került a kezébe mindenre rácuppant és elkezdte szívni. Adtam neki enni. Megevett 60 ml körtés rizspépet, aztán behúzott 90 ml tápot, amit eddig egyszer talán két hónaposan kapott. Ha adtam volna neki, valószínű megitta volna még azt is. Eléggé elkeseredtem, mit ne mondjak.

Talán lesz még jobb. Nagyon megviselne, ha egyik napról a másikra elmaradna a szopi.
Nem ígérek semmit, egyszercsak jövök megint!